Többször gondolkodtam már az életem bizonyos fejezetein. Mi történt,miért történt, volt-e értelme. Állítólag mindennek van és semmi nem történik hiába.
Egy 16 évesen az arcomba kapott krónikus, ismeretlen eredetű és a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan betegség - van értelme? Mert az, hogy van miértje, az tuti, csak épp a dokik is a vállukat rángatják, ha megkérdem, miért - nem tudjuk, még az nem derült ki, blablabla.
Gyanús nekem az a töménytelen belém küldött antibiotikum, ami pici koromtól a gyerekorvosnál jutott , mintha csak muszáj lenne - Zsuzsika köhög, antibiotikum. Zsuzsika tegnap tüsszentett kettőt, hoppá, egy kis Augmentin Duo. És a híradások azt tolják, hogy egyre több a Crohnos KISGYEREK!!!! Kezdek nem csodálkozni. annyi felesleges gyógyszer után, amit letolnak az ember torkán, egy viziló bélése is beadná a kulcsot, nem egy junk foodra ítélt modern kori emberé!
Így ment ez itt is, 17 éves koromig, akkor meg már olyan maximum 45 kilósan éldegéltem, hasi panaszokkal, notórius evési cirkuszokkal és az idegi összeomlás szélén - én is, család is. Utána kezelésként jött a még több antibiotikum, meg a szteroid, és szép lassan megismertem a belgyógyászat minden kütyüjét és tudományát, a gyomortükrözősditől elkezdve a vérkép értékekig.
Elég furán éreztem magam tavaly nyáron, mikor a Facebook attól volt hangos, hogy ki melyik fesztiválon élvezi a nyarat, hol strandol, hol szörföl, melyik becsületsüllyesztőben itta szét magát, én pedig feküdtem csak hanyatt a kórházi ágyon, és arra vártam, mikor jelenik meg újfent valaki a kedvenc kérdésemmel: vehetek vért?
Az MNG, az MGMT, azok a rövidítések, mik normál esetben érdeklik az ember lányát - nem pedig a CRP meg a Hgb, Htk, meg a GOT. Nekem mégis inkább ezeket kell követnem a slágerlisták helyezettjei helyett.
Eddig sokszor csak annyit éreztem, hogy valamiért elég kemény büntetést kaptam, életem egy korai szakaszában és semmi pozitívumot nem bírtam felidézni ezzel kapcsolatban.
Aztán jött a mentős suli és kezdett csillogni a szemem: elég nagy átok ez a Crohn, de ha jobban belegondolok, elég részletes előtanulmányhoz juttatott még a suli előtt, így kisebb erőfeszítésekkel, könnyebben megy az anatómián túl a belgyógyászat és az ápolástan is. Hmm, egész elviselhető.
A kardiológiai részek kiskorom óta tisztulnak, mert mamának mindig baja volt a vérnyomással, aztán jött az infarktus, és abból is kiokosodtam. Ennek a történetnek a vége egy tragédia lett, ami a mai napig nem hagy nyugodtan lenni; de azt is el kell ismernem, hogy rengeteg tudást és tapasztalatot is köszönhetek sajnos neki.
Legutóbbi óráinkon MR és CT és Echo vizsgálatok voltak terítéken: ugyan mit tanuljak róluk pluszban, ha túlestem rajtuk nemegyszer úgy, hogy előtte már tájékozódtam róluk?
Miért izguljak a az anatómia számonkérés előtt, ha még a suli megkezdése előtt merő szórakozásból már a Sote jegyzeteit bújtam?
Nincs ezzel semmi baj azt hiszem, valamiért jött ez a dögség a nyakamba, de bízom benne, hogy rövid időn belül feltalálják a
