Suz'n Világa

Rettegek a szakvizsgámtól. Egyszerűen álmatlan éjszakáim vannak a gondolattól, hogy idén júniusban olyat kell tennem, amit még soha. Szakvizsga. Mentőápoló. Basszamegbasszamegbasszameg! Remegek, de mégis minden ki-becseszett alkalmat megragadok, hogy valami egetverően más dolgot…

Hú, ez ritka mozgalmas - és abszolúte nem pihentető fajta - vasárnap délelőtt volt. Huss, el is szállt és már a délutánt tapossuk, ami valljuk be őszintén kínkeserves tutulásra adna okot, ha nem tudnám, hogy se holnap, se holnapután nem lesz se suli, se mentőzés, se egyéb…

Kezdhetném a mai bejegyzést úgy is, hogy az elmegyógyintézet jelenti, de félő, hogy páran megkövetelnék a helyesbítést az egy elmebeteg jelenti kezdetű indításra. Leültem a mai szép(?) vagy inkább mocskos meleg, tapadós-felsős és kielégíthetetlen folyadékhiányos vasárnap…

Meg az a tök kemény fejem... Árulja el nekem valaki, hogy a kénköves pokolba kerültem én egy mentőápolói képzésre? Mert igen, ez a nyomós érvem, amiért eltűntem az éterből... Reggel nyolctól délután egyig tanulok valamit, ami nekem olyan, mint Harry Potternek a Roxfort első…