Strandról feljövet érdekes dolgot tapasztaltam múltkor.

Bementünk a boltba, vettünk ezt meg azt, de semmi Jazz+Az-t, és arra figyeltem fel, hogy máshogy nézem a világot.

Mióta itt írok, szemfüles lettem. A boltosnéninek hipóillat áradt a kezéből, mikor odaadtam az aprót... Máskor ilyesmi hol érdekelne? De írás szempontjából igen hasznos lehet. Nem itt, viszont másjellegűeknél bejöhet. Mint például a múltkori novellapályázat. Az is úgy jött csak, semmi előzmény.

Nap, mint nap a felsőörsivel közlekedem, ám mindig majrézok, hogy jóra szálltam-e. Sofőrjeink általában nem az én korosztályom szíveit megdobogtató pasik - zenehallgatás mellett meg marad az ábrándozás, és innen eredt a sztori is, amit aztán megírtam. Hónapok alatt görgettem magam előtt a részeit, míg egy este összedobtam. Kíváncsi leszek...

Semmi esetre sem gondolom, hogy bármi bajom származhat abból, ha jobban figyelek a világra. Legfeljebb mindent tudni fogok. Egy nőnél meg, hát, az elég erős motiváció bármire :)

Ha tudunk is mindent, még maradnak a miértek, a hogyanok. Legtöbbször. Ha meg nem, akkor az ott valami rendkívüli fontosságú dolog. Pasi. Pasi. Vagy pasi.

Láttuk álmaid pasiját az ötödikről. Mi volt rajta? Mit csinált? Miért?

Ott volt az a dög is a pasidnak a tudod... Milyen volt? Jól nézett ki? Jobban nálam? Kivel volt?

Egy eset létezik mikor minden tök mindegy. A megcsalt. A pasi. Azzal a döggel. Vagy nem azzal, de nem érdekel. Semmit nem akarok tudni róla... Ne mondja el, hogy miért volt, azt se hogy kivel, és azt se, hogy hogyan. Megvolt, ennyi, ciao.

Egyéb esetekben miden részlet fontos. Telik az idő és változik a vélemény sok esetben. De kivel? Meg miért? Jönnek a kérdések, meg a sírógörcs, amit általában az ember barátnője asszisztál végig. Szakításnál ugyanez a helyzet. Először sírás, aztán a dögöljön meg és társai, újra bőgünk majd némi megnyugvás után áll felemel és "Jön ő még. De nekem nem kell. Menjen ahhoz a *********"Mikor újra látod meg azon morfondírozol két hétig, hogy hogy nézhet ki ilyen jól? És elkezd enni utána a fene, majd barátnőd tanácsára felhagysz vele...lassan. Nagyon lassan. Miután már a barátosnéd hónapok óta azt hiszi, hogy rég túlléptél rajta...

A nők már csak ilyenek. Mint az időjárás - a pasik szerint. Szerintünk viszont állatira kiszámíthatóak vagyunk. Szeretsz - szeretünk. Utálsz - utálunk. Kivétel? Van! Nem kellek - megdöglök érted :))