Olvasom a hirkeresot-t a napokban, és azt látom, hogy Sealék válnak. Lehet, hogy csak pletyka, lehet, hogy valós a hír; de elgondolkodtam. Ha Heidi Klum-nak nem működik, hétköznapi halandónak sikerülhetne a holtomiglan-holtodiglan?
Jó, ez persze csak vicc, hiszen tegyük fel, hogy a csaj napi 2 órát sminkel, lusta mint egy Carcharhinus longimanus, és a fogkefe sörteszálainak dőlésszögén is tud hisztizni. Tehát hiába a bomba test, a ragyogó mosoly és a heti x óra a konditeremben meg a temérdek salátalevél; mégsem működik. Plusz a kirakatban-lét sem hajtja az ő malmukra a vizet.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy legyünk 160 kilósak és büdösek; de úgy látszik a két végletnek egyik fele sem célravezető - mint ezt már többször is bizonyította az élet. lehet, hogy Seal azt érzi: ez a nő túl tökéletes nekem. :P
A mai írásom azonban nem is erről szól. Ezt csak úgy megosztani kívántam. Ellenben. Előástam pár régi SHAPE magazint és elmerültem bennük. Imádok régebbi újságokat bújni, újra-meg újra. Aztán jön az álmomban már láttalak effekt.
Tehát. Lapozgatom a szép színes oldalakat; a salátalevelek és a fitneszgyakorlatok után találtam egy írást a kapcsolati kompromisszumokról. Hmm, ez érdekel. Aztán szépen sorban feltettem a kérdéseket Életem Párjának és kiderült, hogy Ő is ugyanazon a véleményen van, mint én: mi maga a megtestesült harmónia vagyunk. Jing és Jang.
Lássuk hát a témaköröket!
1.Az egyik fél képes az érzéseiről beszélni, a másik nem
Erre mondom én, hogy okos enged, szamár szenved lehetőség - kizárva, ugyanis aki nekem nem mondja, hogy szeretlek, vagy nem úgy viselkedik, hogy maradéktalanul azt érezzem, akkor byebye baby... Mit csináljak egy olyan emberrel aki hümmög a szeretlek hallatán; vagy esetleg benyögi, hogy köszönöm? Nem, köszi. Az ilyen nem pálya.
És az sem normális, ha nem mondja meg, hogy mi a baja. Oké, persze, van az a dögöljekmegakkorsemmondomhogybajomvanhakitekeredanyakam-című pasi viselkedés. Anyuci belé nevelte, hogy a hős fiúk nem sírnak. Nem hát. De kevesebbet is élnek...
Bezzeg a nők! Elmondják a mi szitu, ha kérded, ha nem. Ordítanak, ütnek-vágnak, rosszabb esetben a pasit orrba.
Vagy lemennek a fitneszbe és ott tombolnak. Vagy szelídebbje jógázik. Aztán üt. Vagy fordítva.
A Teremtés Koronája meg kussolnak. Ha érzelmi reakciót akarsz tőlük, huss ki focipálya lelátójára szombat délután. Esélyes.
Mindenki jól jár. Te: látsz egy csomó helyes pasit, és meggyőződhetsz róla, hogy az érzelmekért felelős agyi területeik nem haltak el a magzati stádium 3. hetében. Ő pedig kedvére ordíthat, dühönghet, anyázhat...mert ott tuti fog. Időnként elhomályosuló látása is feltűnhet, de akkor nyugi, csak a kavargó por a ludas.
Ha mindezt a mi pályánkra vetítem, jó nekünk. Én anyázok, Peti csendben véleményez. Ha kell ő is kiabál, de akkor inkább vezetnek a macedónok a magyar válogatott pólósaink ellen. Néha persze generáljuk az egyensúlyt mikor szítunk egy kis heccelést, bármi témában, bárhol és bármikor. A tegnapi kaja, vagy amikor moziban voltunk, édes mindegy. Addig cukkoljuk egymást, míg mindketten megnyugszunk és akkor pár hétre...na jó napra. Legyen óra. De tuti a nyugalom.
2. Az egyik fél állandóan bizonyítékot akar, a másik nem kételkedik
Ezt a szitut mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, a viccből.
A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyuka érdeklődik:
- Te szeretsz engem?
- Persze.
- Csak mert sosem mondod.
- Egyszer mondtam, majd ha változik szólok.
Na igen. Gondoljunk bár a bűvös SZ-BETŰSRE, egy doboz csokira, egy szál virágra (balga a nő, ki csokorról álmodik)...
Csekély százalékban, de hallottunk már fordított szituról is, mikor a nő az, ki fejét fogja az állandó udvarlástól; de azért ez tényleg ritkább.
A megoldás rém egyszerű volna: keressünk olyan párt, aki egy érzelmi hullámhosszon rezeg velünk és annyiszor és úgy nyilvánít érzelmeiről véleményt és álláspontot, mint mi magunk. Dicsekedjek? Neeem, nem teszem.
És még mindig azt mondom, kedves férfi olvasók, örüljetek, ha a nő, ha tényleg ő A NŐ, a virágért eped. Vagy a csokiért. Könnyű és pénztárcabarát ez az eshetőség. Na de, van ennél "bonyolultabb" élet is...
Bingó!
3. Az egyik fél több szabadidőre vágyik, a másik a karrierjét építi
Újabb diszharmónia... Az egyik még hajnalok hajnalán is az asztala mögött gubbaszt, míg a másik vár a telefonra, hogy mikor is van az indulás moziba/vacsizni/stbstb. Addig a percig nem vészes a szitu, míg a programra csak 2% esélyt adsz előreláthatólag. De ha már megígéred, és ez a huszadik alkalom, hogy lemondod; na akkor "jön a lapát".
Van az okos, aki ilyenkor önnállósodik, telefon fel - barátnő felhív - invitálás - közös program.
Aztán mikor a kedves hazajön, ránt a bocsánatkérés hallatán egyet a vállán: megoldottam. És ilyenkor van esély rá, hogy reggel szent a béke, és boldogan borultok egymás vállára.
Meg van a mártír, aki reggelig ül az ágy szélén és vár. Nem olvas, nem tévézik, csak van. Átmegy pasiba (ül/áll/fekszik és csak van).
Reggel náluk persze megy a vita, a sosemvagyvelem és a többi.
Nálunk itt megvan a lényeg: megvannak a közös utak, a barátnős délutánok, és a meló általában nem jön haza.
4. Az egyik fél élete kész káosz, a másiké maga a tökéletesség.
Ezt is lehet kezelni, ha az ember nem együtt él. Ha mégis, gatya fel. Képzeljük el, hogy a pasi az, aki a rendhez kevésbé ragaszkodik. Jól van, na. Tudom, a példa túl ritka :)
Tehát, a férfiú elmegy lazítani. Pl.: sörözni.
Otthon áll a báli kirakodóvásár és a nő mint a kisangyal, nekiáll a dolognak...
Mire a férfi hazaballag, rend és tisztaság uralkodik. Csakhogy, így már a zokniját sem találja. Naná,hiszenelraktad.Miért?Hagyjam elöl?Jólenne.Kinek?Tanuldmeginkábbtehogyholahelye.Nerakdel.Nemám.Neis.Deigenishogyelkellrakni.Miértkéne.Mertrendalelke...Hagyjálmáranyámmondilyet.Őse.Mivan?Bajodvananyámmal???!!
Etc,etc. Ajtó csukódik, pasi el. Egy zokni miatt!!!! Kapjon egy rejtett kisszobát, ahol azt szór szét, amit akar...
5. Az egyik fél szívesen költekezik, a másik szenvedélyesen spórol
Malacpersely vs. nyitott ablak? Hajjajj. Kezdjük ott, hogy nem mindegy a miért és a hogyan.
Ha azért spórol, mert gondol a jövőre, a számlákra amik még befutnak hó végéig, oké! Felelős egyén, tökéletes. Elmegyünk belőle nyaralni ősszel a Xdsemfdeto-szigetekre? Hurrá!
Ha azért, mert csak? Lapát! Együnk inkább olcsóbb kaját, de ne vagyünk húst? Lapát!!!
Illetve! Azért eszünk pizzát minden áldott nap kétszer, mert letörik a körmöm a konyhában és mert mellékesen nem tudok főzni? Meg egyszerűbb? Lapát!!!
Vagy azért költök, mert kell a befektetés az új munkánkhoz amivel milliomosok leszünk? Oké!
Esetleg a 1254 féle cipőm közül 195-hez még nincs megfelelő ruha? Lapáááát!!!
6. Az egyik fél kalandtúrát, a másik nyugodt wellness hétvégét akar
Ez szerintem olyan dolog, hogy simán be lehetne ágyazni úgy, hogy mindkét fél elégedett legyen, de mégse mindenkinek sikerül.
Egyik nap ez, másik nap az. Vagy...amíg te adrenalinpezsgetéssel ugrabugrálsz a sziklákon, én kifekszem ide a napra és olvasgatok. Hmm, csak nem ott van a gond, hogy együtt akartok mindent felfedezni? Akkor marad a kompromisszum. Délelőtt együtt vagánykodtok, este meg heverésztek a homokos tengerparton. Később jöhez egy kis buli, majd pedig lazsálás. Vagy esti torna. Ki, hogy érzi... ;)
7. Az egyik a mának él, a másik már előre eltervezte a következő ötven évet
Itt igazából akkora a különbség, hogy vagy nagyon szeretik egymást, és összehozzák; vagy ezen bukik minden.
Az élj a mának nem éppen a szorgos hangya filozófiája. A tervezés és a hozzunk össze egy gyereket most, enyhén szólva is Makó és Jeruzsálem.
Van, aki megőrül a szervezett élettől, mások azt nem bírják, ha máról a holnapra megy minden.
Az egyik ember azt is megszervezi, hogy mit eszik reggelire, kimutatásokat végez az idő és haszonnyerésre. A másik úgy megy el két hétre nyaralni Japánba, hogy éjjel arról álmodott és reggel döntött. Van, aki bírja, hogy mindent majdakkormajdott szervez és dönt el; más rosszul van attól is, ha egyetlen órája a napból nincs lefixálva...
Az szerintem a megoldás, hogy: amikor egyedül mennek ide-oda, hadd élje ki magát a szervezőkészségű, szervezzen, számoljon, mérjen és osszon és deriváljon. Baj abból, hogy valami meg volt szervezve, még nem volt. Ha meg külön-külön a program, mindenki azt csinál, ami tetszik!
8. Az egyik fél tartja a kapcsolatot volt párjával, a másik aminden kontaktust megszakított
Oké, de miért? Bizonyára olyanok a kapcsolatok. Ha úgy száll ki valaki egy kapcsolatból, hogy tányércsörgés, ajtócsapkodás ne adj Isten, pofonok? Nincs min csodálkozni. Ha addig bolond(ok) volt(tatok), most is az. És nemigen van megváltoztam, kééérlek, bocsáss meg. Kezdjük újra. Á la Mexico. NINCS ILYEN!
Ha a szerelem szépen zárult, esetenként sosem volt, csak mindig olyan jól megértettétek egymást, miért ne folytathatnátok? Persze az ágyi körökön kívül. Ez van, akinek megy, és van, akinek nem. Van, aki le tudja zárni, és van, aki soha többé nem bír Barátként nézni a másik nemre. Mert nem. Mert összetörte a szívem. Ácsi! Ez még nem a csúnya szakítás, csak fájt. De attól csendben zajlott, megbeszélve minden.
Elképzelhető, hogy az első hetekben, hónapokban, míg nincs új delikvens; terveket szövünk. Hogy majd ha itt meg ott leszünk együtt, úgyis belátja, hogy. Nem fogja. Ilyenkor kell dönteni: sutba dobjuk a barátságot, borítunk mindent háthamégis-alapon; vagy beletörődünk, és élvezzük a frendsipet.
Ehhez persze három ember kell, 3/3as részvételi aránnyal, akik mind elfogadják egymást.
Akkor menni fog. És van, aki azt mondja: baromság. Természetellenes.
És van, aki azt mondja: intelligencia!!!
9. Az egyik fél állandóan kettesben akar lenni, a másiknak némi távolságra van szüksége
Hmm, ez is egy csöppet fogós tészta.
Mit takar a kettesben? És mit a távolság?
A Szex és New York óta biztosan tudjuk, hogy néha valóban kell. (Foooogd máááár beee!)
És néha, tényleg addig, amíg meg nem kapod. Vagy kicsit tovább.
Lényeg a lényeg, figyeljünk arra, hogy mindenkinek legyen saját programja, egy saját kis fészke, egy-két órája. Ha mindkét fél dolgozik a nap jelentős részében, nem nehéz a megoldás, mert közös vacsi, elszeparálódás a fürdőkádban és világbéke ismét a kezedben van. Ha viszont több kell, irány a kávézó, haverok, egy-egy este külön - még nem ok a célozgatásokra - Valami gond van?
Utálom az ilyesmit, mikor ha egy pár időnként külön van, jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdések. Erre szokás azt mondani?: nem személyigazolvány, hogy állandóan magammal hordjam...
Sokfélék az emberek és sokfélék az elvárások. Próbáljuk ki a létező összes, mégha eleinte nem szimpatikus megoldást is, és meglátjuk, hogy mi a helyzet.
Akár heti egy délután a barátokkal elég, hogy utána szerelmesebben térj haza, mint az első napokban... De ha soha nem kísérletezel, soha nem tudod meg!
