Felpörgött az életem. Nem hiszem el, hogy most meg oda jutok, hogy állandóan írnom kell, mert minden napra jut valami eszelős marhaság.
Az ominózus vérvételes napon, Barátosném meglátogatott Veszprémben, és kihasználtuk eme alkalmat, hogy a múltkori elcseszett hajfestést helyrehozzuk. Konkrétan úgy éreztem magam, mint egy elfuserált kanári, mert sárga színű volt a hajam, de mindenki váltig állította, hogy igenis, én vagyok a hülye. Mint mindig. Kifizetődő dolog szőke nőnek lenni, mert a hülye szerepét mindenki megelőlegezi nekem. Hurrá!
Nagy átkozódások és fogadkozások között (én aztán többet neked nem festek hajat, pláne nem ezzel a büdössel, kimarta a tüdőmet, stb., stb.) végül elkészült a fejem és boldogan nyugtáztam, hogy most inkább kék, mint sárga, ami jó, mert egy darabig nem kell a hamvasító sampon aztán úgyis elkezd aranyasodni és akkor talán mennybe megyek. Majd. Egyszer. De addigra meg ott lesz a lenövés... Nem hiszem el!
Ez a Drága Nőszemély pluszban kapva kapott az alkalmon, hogy javára fordítsa a helyzetet, és lévén, hogy most már ilyen gyönyörű vagyok, meg hát ő ugye mennyit dolgozott ezért - elkezdte ismételten fűzni az agyamat, hogy jöjjek vele Fehérvárra és csatlakozzam a bulihoz. Eleinte keményen, mint a vasbeton tartottam magam, de egyre csak jöttek az ajánlatok, hogy jó buli, meg mozi, meg vodkanarancs, meg filmek, meg hú ott mennyi jó pasi lesz. Na erről majd később nyilatkoznék.
Duruzsolt, duruzsolt, én meg kezdtem megadni magam. Tetejébe még nekiállt zsarolni is, meg ne merészeljem azt tenni, hogy elmegyek akárhová is hétvégén, mert ha vele nem jövök, akkor pofán vág, ha ki merem húzni máshová a lábam hazulról :) Semmi randi, semmi kirándulás, üljek szépen otthon a kanapén - vagy jöjjek vele...
Csakhogy itt most nem én vagyok az egyetlen tényező... lévén, hogy most a papával lakom, előjöttek a régi dolgok, hogy azért neki is kéne tudnia erről... elkezdtük pedzegetni, hogy na, ha én most elmennék Fehérvárra,...
Mire ő: hát most jöttél haza... jött a kontra: de most nagyon jó buli lesz...tessék elengedni - mint az oviban :D
Papa bedobta a régi szövegeket, mint anno 16 éves koromban, hogy beállít a sarokba, de kapta a riposztot, miszerint sarok Fehérváron is van és a barátnőm biztosította: gondoskodni fog róla, hogy ott legyek végig.
Szó-szót követett és a vége persze az lett, hogy én itt kötöttem ki. Ebben a helyzetben született meg bennünk a felismerés, hogy hiába szingli az ember lánya, MINDIG van egy pasi, akitől el kell kéredzkedni. Olyan nincs, hogy én így döntöttem és ide vagy odamegyek. Vagy pasi, vagy apu vagy papa, de valakivel mindig le kell álljak kötekedni.
Gyors csomagolás, pár gönc beszór, netbook, hogy tudjak írni, és a teló. Kézitáska tele, nem baj, csak kibírja. Aztán a netbook töltő meg gyönyörűen otthon maradt, így jött a cseregép, a Barátnő kicsikéje, töltővel spékelve.
Először a kanapén kitekeredve vertem a klaviatúrát, aztán átkerültem a fotelhez: gép a fotelben, én előtte gátülésben, és onnan klampíroztam. Ma pedig gép a földön, én előtte guggolok, és úgy. Hát meg is lett jegyezve, hogy esetleg még próbáljam ki a fejen állva verziót, és akkor talán meglesz a legkényelmetlenebb opció. Hmm, inkább bejöttem a nagygéphez, itt negyedóra alatt összedobom az anyagot, míg kint ezer évbe telik.
A megérkezés, tehát péntek estéjén semmi nem történt, lazulás volt, döglés jobbra-balra, meg se moccantunk kábé, leszámítva a hűtőszekrényig megtett pár lépést. Bezzeg tegnap!
A déli felkelés után, mert ugye itt az néphagyomány már, hogy 11-nél előbb nem kelünk ki az ágyból, maximum egy könyvért. mindig én ébredtem elsőnek az elmúlt 20 évben, és mindig nekem kellett csendes elfoglaltságot találnom arra az időszakra, míg a Drágaschág felébred. Jajj, de nehéz...
délután már kezdtünk rápörögni az estére aktuális mozi-buli kombinációra, és nekiálltunk készülődni. Ruhaválogatás, sminkterv, és a többi. Kezembe lett nyomva egy darab papír, rajta egy sminkelt csaj a szöveggel, hogy ezt álljak neki tanulmányozni, ugyanis ez lesz nekem az esti pasivadász sminkem. Ahaa... Nekem pasit akarnak szerezni, ismételten jajj!
Aztán mikor oda jutottunk, hogy "esküszöm te leszel a legjobb nő a buliban", elkezdtem lelkesedni... Hogy na talán, tényleg... Hmm, hát mégse. hiába ittunk itthon vodkanarancsot szokás szerint, és hiába volt minden nagyon flesh, a moziba érve, örültem, hogy leülhetek és nem szédülök annyira. Nem bírom a piát, két martini és fejreállok és akkor aztán bírjam ki sírós-könnyezős röhögőgörcsök nélkül...
A moziban a Felhőatlasz című remekművet néztük meg, amit kezdetben annyira nem értettem, hogy negyedóra után fel akartam kelni, hogy ez nekem elég volt, három órán keresztül ezt én nem nézem. Úgy éreztem magam, mint egy ufó: mindenki élvezi, én meg nem értek semmit. Mint a matekóra, esküszöm. Csak kapkodtam a fejem és azon kattogtam, hogy hová menjek, ha megunom. Hmm, ez elég necces, úgyhogy maradok. Itt van kaja, pia, meleg is van, maximum alszom egy jót. Legalább nem kezdek el nyávogni éjfélkor, hogy álmos vagyok. Akkor tutti, letépik a fejem.
Félóra elteltével annyira elkezdett érdekelni a dolog, hogy már nem akartam sehová sem menni. Maradok, és figyelek. ez engem érdekel. Ez nem mantra volt, mint a nem ájulok el vérvételnél, ez tényleg kezdett felcsigázni.
Mikor a trailer látva vonakodtam, hogy ezt nem biztos, hogy én is látni akarom, akkor megnyugtatott az én barátnőm, hogy tetszeni fog, mert szerelmes film. Azt nem tette hozzá , hogy meleg pasik szerelme... Jájj! Amúgy tényleg jó film volt, de még egyszer tuti meg kell néznem ahhoz, hogy megértsem, mert 6 szálon fut a történet. És egyik 1700-ban, a másik 1900 valamikor, aztán 2012, és 2400-ban vagy mikor. A vége előtt 10 perccel, a "sógorom" kiment a mosdóba, mert a liter kóla intézte a vesemosó feladatát, és hát nem bírta. Mikor kint találkoztunk, kérdezte, hogy na mi is lett. Nem tudtuk. mi végig bent voltunk, de így sem állt össze. Hát ennyire bonyolult a téma. De ajánlom, mindezek ellenére.
Aztán hazajöttünk, még iszogattunk picit, aztán irány FEZEN. Ott az egyik részen Moby Dick és hasonló kemény dolgok voltak, a másikon pedig laza, bulizós zene. Hittük mi!
Annyit elmondanék, hogy ennyi sörhasú, kopasz vagy hosszú hajú metálmajmot egy helyen még hála a jószerencsémnek, nem láttam. Nem is akarok. Sokk volt.
Folyamatosan kaptam a füleseket, hogy ott az, na, na, nem jó? Túl alacsony. Nem az esetem. Túl nagy az orra, és a többi. ott én nem is reméltem, hogy találok nekem valót. Ők persze megtaláltak, lévén, hogy még egy platinaszőke térdcsizmás libát nem láttam a felhozatalban, azok a csajok meg akik ott megjelentek, inkább a fekete zenekaros pólós, vagy mellkipakolós metálmacák voltak. nuku smink, zsíros haj és a többi.
Amint ketten elindultunk mosdóba, jöttek a benyögetek, hogy jajj, de szépek vagytok és így tovább... Na itt dobtam be az ötletet, hogy míg nem találok valakit, akivel dumálhatok, addig játsszunk olyat, hogy mi édes hármasban vagyunk, két lány - egy pasi felállásban: engem nem csesztetnek, és még kivívjuk az elismerést is :D Amikor kettesben maradtam a barátnőmmel, gyorsan átöleltem, csak nehogy odajöjjön valami alkesz arcú és nekiálljon "tenni a szépet". Volt például olyan fickó: sörhas, bőrmellény a csupasz mellén, szegecsek meg minden, és olyan feje volt, hogy épp a kalapács hiányzott a kezéből és kész a magyar Thor.
Semmi problémám a máskinézetű emberekkel, de mikor valaki attól érzi magát vadkannak, hogy nem mos hajat három hétig, büdös, szakadt rajta a Pokolgépes pólója, és addig iszok, míg hanyatt nem baszódik a koncerten, hát az no komment. Előbb leszek egy deszkás srác barátnője, vagy egy focistáé, vagy egy kigyúrtabb tetkósé, filozófusé vagy zenészé; mintsem szóba álljak velük itt...
10 perc után elkönyveltem, itt nekem nem terem babér, erről ennyit, ez leves. Se a zene(???), se a társulás, se semmi. Én elvagyok a ki-nem néznéd belőlem zenékkel, de mértékkel:
Meg a tök más, de ezt sem nézed ki belőlem:
Vagy az ilyenek, mint új kedvenc:
Ebből látszik, hogy semmi bajom, a másfajtább, zúzósabb, vagy tücc-tüccebb zenékkel, de ami itt ment, nem az én világom.
Mikor vége lett a masszív agresszív "zenebonának" felmentünk a felső szintre, a bulizós részre... Ott frászt kaptam, mert a monoton tüccögés konkrétan az MR-vizsgálatok hangjait hozta eszembe... Ott is egy-egy szót szoktam belehallani a morajba, és itt is egy másikat. Talán 10 ember "táncolt", vonaglottak a neonpólós cicamicák, nyomták a kigyúrt izompólósok a negyvennégy kilójukkal... Oké, 10 perc után felálltunk, és elindultunk hazafelé, át a városon... Hajnali kettőkor...
[caption id="attachment_860" align="aligncenter" width="474"]
Át a városon...[/caption]
Hazaértünk, mint a zombik, újabb egy óra traccsolás után elrendeztük a fekvő-térképet, és szunya. Persze akkor már nem is voltunk álmosak. 10 perc múltán mégis kuss telepedett a lakásra...
Reggel, azaz délben aztán én elsőnek fel is keltem, és nagy félelmek közepette kikecmeregtem a fürdőbe, mert tuti, hogy még a szemöldökömön is a fekete szemhéjfesték van, mint egy bányásznak: hát nem! Csodák csodája, nagyjából a helyén volt, csak itt-ott okozott fekete verésnyomokat, azt meg gyorsan levakartam, és érdekes, gyönyörű füstös smink lett az eredmény. Bezzeg este,akkor órákig igazgattuk... Legközelebb lefekszem buli előtt sminkben szunyálni egyet és nem töröm magam feleslegesen :)
