Ezúton kérnék meg minden kettő, illetve négynél többlábú élőlényt; hogy legyen szíves hanyagolni a szárítókötél környékét.

Bárhogy töröm ugyanis a szőke fejemet, nem jövök rá, hogy ugyan mi a kénköves Luciferes napraforgójáért éreznek késztetést a rovarok a frissen kiteregetett fehér ruháimra való folthagyásra.

Tudom én, hogy szép a makulátlan fehérség, bár sosem olyan vakító, mint a reklámban és való igaz, hogy az Ariel és a kék Coccolino illatkombinációja is elég megnyerő, de hé!

Én nem azért mosok fél napig, hogy nektek, kedves ízeltlábúak, legyen hová letáborozni! Nem beszélve a háromcentis rózsabogárról, aki a pólóm hátuljáról mászik szemközt velem, miután hozzáérek a cucchoz. Anyátok!

És ha bárki azt sejtené, hogy ideges vagyok, bizonyára téved. Hót' nyugodtan írom ezeket a sorokat - bízva benne. hogy a rovartársadalom is rendelkezik internetkapcsolattal és tudomást szerez a levelemről. Vérnyomásom 110/80, légzés számom pedig percenkét 14; de még egy bogarat látva 230/110 és 45 lesz ez a két értekem és akkor aztán a dögök atyaúristene irgalmazzon meg nekik.

Tájékoztatásul közlöm, hogy tömeggyilkos alkat vagyok és egy ellenem semmit nem vétett kaszáspókkal is csúnyán bánok, ha meglátom este a kádban sétafikálni. Először küldök rá forró vizet, majd a lefolyón túljutva belocsolom domestossal és biztos, ami tuti alapon rácsukom a dugót is.

Comprende, édeseim? Kéretik elfelejteni a patyolat holmimat!

Köszöntem,

Suz'n, a Bogár-, és Rovargyűlölők Országos egyesületének elnökasszonya