Időpont szombat reggel, helyszín az egyik volánjárat középső szekciója, útban Galgahévíz felé.

Ülök az ablaknál, az ajtó előtti ülésen, fülhallgató az agyamban, lágy dallamok és frappáns rapszövegek zengedeznek a hallójárataimban, a Párom mellettem.

Nagy szerencsém, és nagy szerencséje, hogy már ismerjük és szeretjük egymást bő négy hónapja, mert különben kénytelen lettem volna akkor és ott beleszeretni.

Ült mellettem, izmos felkarja a karomhoz ért, bőr a bőrhöz. Kezében az Aikido filozófiája című kötet, amiből leszűrhető, hogy nem egy üresfejű férfiú, művelt és sportos; róla pedig érződik az a jól ismert illat. Erős aromájú, férfias parfüm, olyasféle, amitől egy tenyészbika is az oldalára dőlne, nemhogy én, a Mama szerint hősszerelmes, szőke nőszemély. Én, a pasizás terén mindenféle Jeanne D'arc-ságot bőszen mellőző naiva, aki inkább kesereg hetekig egy elszalasztott lehetőségen, mintsem megszólítson egy neki tetsző pasast.

Mázli, hogy már ismer. Mázli, hogy már szeret. Ha nem így lenne, ott szerettem volna bele első látásra. Mint akkor, anno április végén.

Sebaj. Így megtörtént másodszorra.

Beleszerettem újból, sokadik és első látásra is.