Azt hiszem, történt valami, amiről azt hittem, sosem történik meg.

Felnőttem.

Eddig sem voltam az a gyerekes huszonvalahányéves, de most tényleg benőtt a fejem összes lágya. Utálom, mikor olyan taknyosok, meg nálam akár évtizedekkel többet élt "felnőttek" ugatnak le, akik fele annyit nem tapasztaltak, mint én két évtized alatt, egészen onnantól, hogy az eszemet tudom.

De most nem ez a lényeg.

Eddig heves vásárlója voltam a Cosmopolitan és Glamour és Joy című női szaklapoknak, s első betűtől az utolsóig olvastam el őket. Alig bírtam kivárni az új számok megjelenését. Aztán pár hónappal ezelőtt, észrevettem, hogy már nem érdekel mindegyik szám mindegyik hónapban. Időnként csak a sztárpletykákon akadtam ki, hogy ugyan, kit érdekel?

Aztán már annyira az sem érdekel, hogy trend-e épp a platinaszőke, ha nekem ahhoz van kedvem, hogy azzal vadítsam a jó népet, és akkor sem lesz pasztell színű a körmöm egész tavasszal, mert azt írják, ha épp nekem a mélyvöröshöz és a királykékhez van kedvem...

Eddig sem mentem ugyan fejjel a falnak, és nem kentem rózsaszínre a hajamat és lilára a számat, csak mert valaki azt mondta, hogy az a csúcs. De lestem, oda-oda pillantottam, hogy mégis mi a stájsz.

Bezzeg a mai menő lányok. Lányok, bocsánat. Nők. Mert ők aztán azok. CSUPA NAGYBETŰVEL.

Inkább azt mondanám: dámának álcázott senkiházi kis ribancok. Mind egyéniség akar lenni és nagy igyekezetükben nem veszik észre, hogy olyan egyformák, mint két nyamvadt záptojás. Max. a szaguk más mert egyik a kesernyés, másik meg a virágos parfőmre bukik - anyuci pénzén, harminckétezerért, teszem hozzá, halkan, csendben.

Ha havi négyszázezret tennék zsebre saját munkából sem venném meg, de ez az én egyéni, szociális problémám.

Tehát vannak ezek a csilli-villi kis majmok, lassan rücskösebb a bőrük, mint a rinocérosz valaga, mert szoli kell, meg cigaretta, mert attól menők, de nincs már az a NASA technológiával kifejlesztett alapozó, ami a ragyáikat elfedné.

Soha nem tartoztam ezek közé, amiért ők azt hitték, hogy többek-jobbak, de sebaj. Én húsz év múlva is fiatalabbnak fogok tűnni, mint ők, úgy, hogy már most egy tízessel öregebb vagyok náluk, Isten áldásával :P

Na vissza az újságokhoz.

Tehát már rég szelektálom a kedvenc lapjaim hasábjait, de mostanság megvettem, mert mindig megszoktam, de mindig félre raktam... Majd később, majd holnap, majd jövő héten elolvasom. Aztán most ott áll négy-öt lapszám, bele sem nézve és rájöttem, valami véget ért. A csini göncök meg pár szépségtipp még mindig megfog, illetve hébe-hóba kifejezetten jólesik ostoba celebekről olvasni, de váltottam.

Már jobban érdekel a Nők Lapja Psziché, meg az Elle, meg a Nők Lapja Téli különszáma. Eddig is érdekeltek komoly témák, de lassan csak az érdekel...

Így múlik el hát a világ dicsősége.

Pinteresten fennt vagyok, elolvasom a beautyblogokat, de azt hiszem előbb veszem elő a sürgősségi orvostant, mint a Joy magazin februári számát.

Hát ez van. Megint hőbörgök, megint nagy az arcom, megint társadalomkritizálok, de nem tehetek róla.

Ha ezt adja a világ, ezt írom le róla...