"Mennyire vagyunk képesek valakit igazán kívülről és igazán tárgyilagosan megfigyelni? Mennyire hiteles a véleményünk akár arról az emberről is, aki mellett évtizedeket töltöttünk el? Mit tudunk arról, hogy min tűnődik mosolya mögött? Csak annyit tudunk, amennyit magunkon, önmagunkon megfigyelve és kísérletezve megtanultunk az emberiségről; ez az egyetlen igazi alaptanulmányunk, amelyet csupán színez, kiegészít, s a tőlünk teljesen eltérő példák sokkhatásával hitelesít a tapasztalat. Ez a külső tapasztalat - a "másokat tapasztalásunk."
Ez a mai írás tele lesz kérdőjellel. Nem azért, mert nem tudom, hogy miről írjak, csupán kicsit bizonytalan vagyok. Nem a kérdésekkel kapcsolatban, hanem a válaszokkal...
A kérdés pedig a következő: melyik kategória vagyok én? S ez nem affajta "Milyen gyorsétel vagy?" Bár ha megfelelő indokokkal és elemzéssel támasztjuk alá, annak is lenne helytálló felelete, bár erre nem az FB adja meg a választ. Hanem talán én. Talán Te.
Baj-e, ha változik az ember? Szerintem nem. Sőt, néha kell is. Hogy fejlődjön, hogy izgalmasabbá váljon, hogy felejtsen, hogy jobb legyen... Nemigaz? Drágalátos Barátosném azt kérdezte a minap: hol a csaj, aki vadidegennel smárol a Vesztegben? Hát az már nincs. Nem mondanám, hogy felnőtt. De változott. Az sem igaz, hogy szelídült. Csak más.
A koktél sem nő fel attól, hogy öntünk hozzá még valamit. Csak más lesz. Ha narancslét kap, szelídül; ha egy kis vodkát, vadul. de más lesz.
Én is az lettem. Az a csöppnyi cafka, aki minden nőben megvan, bennem is ott bujkál. Csak már másban vad.
Biliárdozik. Két pasival. Ellenük. Nyer. Örül. Kacag. Visít. Boldog. Vodkanarancsot iszik. Becsíp. még jobban kacag. hangosabban visít. Nézik, Na és?
Sír. A buszon. Hangosan. Zokog. Ki akar szakadni a szíve. Nem érdekli, hogy látják. Hogy hallják. Nem számít, hogy fekete festék araszol lefelé a könnyekkel. Hogy ég a lámpa a buszon. hogy nincs sötét. na és?
Fáj a szíve. Hallgat. Faggatják. Hallja de nem válaszol. Vállat ránt. Belülről égetik a könnyek. nem számít. Na és?
Bántják. Üvölt. Visszaszól. Üt. Illetlen: na és?
Néz egy bamba mexikói sorozatot. Velük sír, velük nevet. A legszebb pillanatoknál folynak a könnyek. Megható. Végigbőgi a legszentimentálisabb párbeszédeket. És arra vágyik, hogy őt is úgy, de úgy szeressék. Hisz benne, hogy úgy szeretik. Hogy olyan boldog lesz, mint az összes filmszereplő a filmek végén. Csak inkább előbb. De ha meg minden simán megy, keresi a csavart. hogy így túl egyszerű. hol a harc? Normális? Nem. na és?
Ez mind bennem van. Melyik a döntő? Nem tudom. Mindre volt már többszörösen példa. Na és?
Szex és New York.
Imádjuk. imádom ♥ 4 nő, 4 típus... Miranda. A karrierista. 0%. Samantha. Nem tudod befogni a száját. kimondja, amit gondol. 10%. Charlotte. Örök romantikus, naiv,hősszerelmes, házasságpárti, gyerek és kutyamániás. kis hisztérika. 50% Carrie. Cipőmániás. Ír. Szőke. Őszinte kegyes hazugságokkal. Hű barát. Kapcsolatokat boncolgat. Cipőmániás. Spórolásképtelen. "Néha elemi erővel tör rá a gonoszkodás". Cipőmániás. Időnként nyafogós. Ja, és cipőmániás. 50%. Azt ha levonjuk, hogy cigizik, és tud magassarkúban közlekedni. De! Tanulható és rajta vagyok az ügyön :)
SATC koktél nélkül? ugyan, kérem!
Pezsgő: könnyű és finom (Sorry, Danone). De aljas. Sokáig nem felejted. Fáj tőle a fejed. De szeretik.
Mojito. Laza, nem bánt, hűsít. Menta és jég. Áttetsző. Finom.
Long Island Ice Tea: soha többé kategória. Iszod-iszod, mert jó hideg és máris szédülsz. Aztán nem tudsz megállni a lábadon... Pedig nem tűnt annak. hiszen csak tea... Látszatra...
Jellemzéseknek is beillenek. S mi kik vagyunk? Melyik kategória? Talán ez, talán az. Nem tudom. Na és?
