Azt már az ovi óta - sőt, ha voltatok bölcsisek, akkor már ott rájöhetettetek, hogy "a fiúk mások" vagy ha a másik oldalt nézzük: "a lááányok oolyaan hűűűlyéééééék".
Már akkor! Ez azért mutatja a helyzet súlyosságát, nem?
Azóta meg, az évek múlásával egyre romlik a helyzet. Mert ugye mindkét fél azt gondolja, neki van igaza...sőőt! Biztos benne.
Vegyünk egy egyszerű példát. Megjött a netbookom. Jelen pillanatban itt ülök a teraszon és verem a klaviatúrát. A típusa HP Mini.
Egy jóbarátom megkérdezte, hogy és milyen? Erre én: Hp Mini, piros. Mire ő: bocs, elfelejtettem, hogy nővel beszélek... Most mit lehetne erre mondani?? Kezdem ott, hogy a típussal kezdtem, de ő csak a pirosat hallotta ki belőle és máris csípett. Csak mert a barátnője legutóbb mikor egy autóról áradozott a milyen kérdésre zölddel felelt. Hát, de lehet, hogy ő pont abban látta a szépségét... És ha megnézzük a többi női véleményt a kis masináról, ilyeneket kapunk: cukor, édi, csajos, stb,stb. Akkor? Persze nekem, mint a technikához tényleg erősen konyító fehérnépnek fontos volt a számítógép konfigurációja is, de belátom, a piros, ami nem az én döntésem volt, hanem a szállítóé, hiszen ez az egy szín volt - bevált. I'm lovin' it :)
Szegény drága barátom, mit kínoztam azért a hülyeségeimmel. "De a két giga nekem kevés. Sok a holmim. - De nem érted, hogy az nem a memória. Az csak a gyorsasághoz kell... ??!!" Hát nem kérem, én nem értem. A mai napig sem! Mert nő vagyok, csesszétek meg!
És ez csak a mindennapi élet, érzelmek nélkül. Nézzük hát meg azt is...
Még két nő érzelmei, ha a barátságot nézzük is tud ellenkező irányba meredezni, mi van akkor két ellentétes nemű és lassan azt hiszem azt kell mondjuk, ellentétes agyú személlyel?
Hiába kacérkodtunk már az oviban a srácokkal, hiába bimbóztak ott a gyermeteg szerelmek, kirítt már ott is a differencia. De még hogy!
Mert miért kell állandóan verekedni kontra miért kell állandóan nyávogni...Mire jó a babázás?? Minek annyi autó neked? Állandó konfrontáció... Itt már elromlott minden...
És akkor jön a csodás felnőttkor, amikor az évek számával egyre logikusabb az ember gondolkodása, zehát egyre többet kombinál. Mármint a nő. A pasi nem.. az van. Ül/áll/fekszik és van.
Vagy ordít vagy a fejét fogja. Mert a nő már megint jön a hülyeségeivel.
A nő meg sír. Mert őt senki nem érti. Pedig olyan egyszerű!
Ha egy kapcsolat életét vesszük, a legeleje is olyan más, hogy ordít.
Randizás: látszólag minden oké, mindenki a másikat akarja és ugyebár ez a célja az egész találkozgatásnak. Csakhogy!
Mit lát a nő és mit a férfi?
A férfi az álmait megtestesítő nőt akarja, a vadmacskát, a mindenre elszánt amazont, az őérte epedőt.
A nő ezzel szemben - beismeri vagy sem - az első alkalmak után lehet, hogy tudat alatt, de összekombinálja a szem-, és hajszíneket; és elképzeli a közös gyereket. Ez tényleg van, hogy tudatalatt, tényleg, hogy tudatosan megy. De általában megy.
Gyerek. az esküvő után. Látja a ruhát, a pasit, a tengert, a büszke násznépet, amit akarsz.
És ez még csak az eleje... Hol vannak még a mélységi dolgok, amik lehet, hogy csak évek, évtizedek után bukkannak fel. Csak a 20-dik házassági évfordulón vágják a fejedhez, hogy utálják a mitvegyekfel-cirkuszt. És akkor elgondolkodsz: miért ilyen? ő az igazi??
A szíved mélyén azonban tudod: nincs pasi, aki ezt a számodra is tortúrát elviseli. Tehát maradsz a formás kis popódon, és igazat adsz neki - magadban. Elvégre te se szereted, mikor hazajön a meccsről, sörszagúan, teli fejjel a haverok hülyeségeivel; de szereted.
Megint csak maradsz. Max rágod magad kicsit, hogy miért ilyen. Hát, ez jó kérdés.
És a nő ugye mindenen görcsöl, mert milyen lesz a randi, milyen ruhát vegyek fel, milyen lesz ő?? A férfi? Nyugi, lazaság. Úgyis hazaviszem...
Talán a nevelés az oka. Anyutól mindig a drága fiamot hallotta, ő volt a hős, a herceg. Nesze neked, el is hitte.
Még az én orvosom is megkérdezte anno: és, valamilyen herceg, van?Mondtam, hogy van, de később biztosítottam a hercegemet, hogy leverem a koronát a fejéről, ha nagyon elszalad az egója :) És ha már herceg, vannak ám királylányok is...
Vannak tehát hercegek, vannak királylányok. Kár, hogy nem olyan, mint a mesében. Vagyis belegondolva: pont olyan: vannak gonosz boszorkák (beazonosítás rátok bízva) és vannak gnómok is (a szomszéd, aki állandóan idiótán vigyorog, ha meglát. Kábé 160 centi...) Voilá! Lehet, nekiállni legyőzni őket!
Témába vágó videó:
