A legfontosabb: ez megint egy kérdéseket felvető téma, és nem biztos, hogy mindenki így látja. De várom a véleményeket!

Imádok utazni. Fülhallgató a fülembe, és csak száguldunk... Igaz, hogy annyira elmerülök közben a gondolataimban, hogy sem a zenét, sem pedig az utat nem figyelem, így aztán gyakran akkor kapok a cuccom után mikor 4-5 méter választ el a leszállási állomástól. Szerencse, hogy a legforgalmasabb megállóknál van az én úti célom is, ezért van más utas is, aki már időközben (ki tudja mikor) jelezte a "leszállási szándékát".

Van, aki akkor gyűjt ihletet, és rendezi gondolatait, mielőtt elalszik, más mikor felébred - nekem erre az utazás a módszerem. Jobbnál jobb kifejezések és témák jutnak ilyenkor eszembe... nem zavar, hogy aznap a Cascada ötödszörre zengi a Night Nurse-öt a fülembe, nem érdekel az a sok hablaty, amit a tinik lefolytatnak a mellettem, előttem, mögöttem lévő üléseken... Sőőt. Zavar. Bár néha hasznot húzok belőle... Valamelyik nap iszonyatos meggondolatlanságból kifolyólag nem volt nálam a füles. Hagyján, de még telefon sem... Itt kezdődnek a bajok. Újságom nincs, tán jobb is, mert az utazás közbeni olvasásban nem partner a gyomrom. Meg nem lenne elég a megyei könyvtár, hogy kielégítse tudásszomjamat az állományával, hiszen így is 2-3 nap alatt kivégzek egy két-háromszáz oldalas könyvet úgy, hogy csak lefekvés előtt olvasok belőle! És ez a 8-at hozhatsz ki egyszerre, van, akinek elgondolhatatlan, hogy szakdoga íráson kívül mikor kellhet ez a keret; nekem hétköznapi. Még jó, hogy két olvasójeggyel 16 kötetnél tartunk :)

Tehát fülesem híján a fülemet kellett használnom. Mögöttem két fiatal csaj, olyan 20 és 30 köztiek. Először csak arról folyt a mese, hogy előző hétvégén hol és mennyit ittak és milyen volt a "felhozatal". Aztán a közös ismerősök kerültek terítékre. Hogy a Dávid együtt van a Nórival. Még. Itt asszem kicsit fennakadtam. Még?? Az új divat szerint tehát egyrészt a rövid kapcsolatok futnak, hiszen kiélvezzük, ami benne van, aztán váltunk. Mint egy kicseszett tusfürdő. Nem jött be, keresünk másokat? Egész jó, veszek még egyet, de ha elfogy jöhet egy tök eltérő, mert erre ráuntam. És ez sajnos komoly. A kapcsolatok, ha egyáltalán elkezdődik valami, amit így nevezhetünk, egy-két hónap alatt kimerülnek, és sok esetben e pár hét alatt sem áll fenn az egykapus játékmód. És egyik fél sem arról híres, hogy többet várna el. Csak lazán - ez az új jelszó. Olyasmiről is hallottam, hogy a kapcsolat onnantól volt működőképes, hogy a szó szoros értelmében szétmentek. De a Sors (vagy a vágyak inkább) úgy hozták, hogy újra egymásba botlottak. Ölelés, csókok, meg a többi. És jó volt! Így működik. Csak ki ne ejtsd a szádon a barátom és a járunk szavakat.

Miféle hülye módi ez? Miért érzik az emberek attól rosszul magukat, hogy valakihez tartoznak? Nem ez a tipikus leányálom?? Nem úgy volt ez egykor 16 évesen, hogy ár belém zúgna? Bár összejönnénk? Ma már lefeküdtem vele, és néha felugrik (vajon miért?!). Ciki szerelmesnek lenni? Gáz, ha vannak érzéseid? Mióta? És miért? Vagy inkább úgy mondom, hogy engem ez nem érdekel. Ha nekik jó...csinálják. DE!!! A szitu azt hozza magával, hogy nem lesz kibe beleszeretni sem, elvégre nem azonosak az igények. Ha megreked az ember a "kapcsolat" eme alsóbb szintjén; bőséges választék áll rendelkezésre, lehet keresgélni.  Ha kapcsolatot akarsz, nehezebb a pálya: ha találsz is komolyban gondolkodó férfiút, készülj fel rá, hogy nem egyezik az ízlésetek / túl szőrös / alacsony hozzád / másként gondolkodik / piperkőcebb nálad / vagy épp biszex. És tapsolj ha mindez két hét után kiderül. Lehet, hogy hosszú hónapok, évek telnek el, míg fény derül a bibikre.

Teljesen elferdültek az igények, a morál, és ez oda-vissza keveri a kártyákat. A mai tizenévesek korábban kezdik az "életet", mert azt hiszik 12 évesen, hogy már elkéstek.

Nem értik, hogy miért mondják, hogy ráérnek még. A felnőttség előnyei kelendőek, de a kötelezettségek elől menekülnek. Ők inkább dolgoznának, mintsem tanuljanak; csak az nem jut el a pontagyukig, hogy ha dolgoznak, anyu már nem fogja a zsebpénzt pluszban tolni. (Mééééé???)

Kell nekik pasi meg csaj, mert muszáj már kipróbálni azt, amit az a főmorálgörbítő citerázó kanegér a tévében hangoztat - és nehogy már bárki is megmondja, hogy mikor mit kellene tenniük... Jajj, ez rohadtul fáj. :/

Persze van ennek gyökere is: felnőttek sem teljesen százasok. Az ő kapcsolataik is eléggé lesújtóak, és cseppet sem számít, hogy a fia/lánya ebből fogja felépíteni a maga jövőjét is...abból, amit otthon lát. Ha az anyja úgy beszél az apjával, mint egy utolsó elmehibbant földönkívülivel; mi jogon várja el a gyerektől, hogy befogja a száját, amíg lecseszik a viselkedéséért?!

Nem érdekli a gyereket, amit mond, így egy idő után már a szülő is tesz az egészre; mert "olymindegymár". Pedig dehogy mindegy.

Csak az nem fér a fejembe, hogy így 15-20 év múlva még hová tudunk jutni? Mi lesz a jövőképe egy akkori 15 éves kamasznak?

Már a mai ifjú felnőttek is minimum harmadik ikszüket tapossák, mire megvilágosul valami. Márha...

Ha 10 %-kal kevesebb az esküvő, akkor is 40%-kal több a válás. Minimum.

Valószínűleg azért, mert az egész felfogás megváltozott. Míg régen el sem lehetett képzelni a vadházasságot; ma már inkább azt kérdik meg: minek mész férjhez? Kell a papír? És nem kell meglepődni azon, ha azt mondják, igen. Mert a hitelhez kell... És amúgy meg nem is érdekelne....mert nem kell a papír a boldogságunkhoz... Hoppá! Ma valahogy ez úgy hangozhatna, hogy a "papír nélkül vagyunk boldogok". Mert ahogy a gyűrű az ujjra kerül, elszáll az agy és vészriadót fúj.

Nem a gyűrű kerül az ujjra, hanem bilincs?? Miért mondja a legtöbb elvált ember, hogy nem bírta az elköteleződést? És miért kérdik meg, hogy milyen házasnak lenni? Persze, hogy a parás marhája frászt kap, mert be is magyarázzák a kérdéssel, hogy ez tuti mááás.... miért? Mert a feleséged? Mert már nem a csajod, barátnőd (nőd); hanem a feleséged (oldalbordád fújj!)? Mert egy karika azt jelzi az ujjadon, hogy van valakid? Eddig is volt... És hű voltál. Akkor miért érez a sok pasi ilyenkor ellenállhatatlan vágyat a félrelépésre? Mert megfogadta, hogy nem teszi? Mert evvel esküt szeg? Ezentúl arra kéne esküdni, hogy megcsalod és utálni fogod. Ilyen borult világrendben tuti bejönne: szeretem és tisztelem. Húú, de nagyon nagy kérés... Amíg kavarnak, addig oké, ha kijelentik, oda az egész??

És bár a férfiakról írtam a fentit, ugyanez van a nőknél is,elég soknál. Van pár síró férfi is, akit otthagytak. Teljesen oké, hogy mégsem működik, hogy kiderült róla, hogy középen nyomja a fogkrémet. De az, hogy megfullad? Nonszensz. Fulladjon!