A szerelmi bánatra még nincs gyógyszer… Miért? Mindenre van hajfájástól körömgörcsig, de erre még senki nem gondolt?!
Fáj a húzódás, az epegörcs, a csonttörés, a havi-, és idegbaj, fáj a reuma és fáj a migrén. Aki volt már igazán szerelmes, tudja, hogy bármelyikre szívesen lecserélnénk a szívszaggató, fojtogató érzést, amelyet egy igazi szerelem okoz.
Vannak kivételes esetek, amikor mély-altatásba teszik az embert, mert mondjuk az életét vagy a testi épségét veszélyeztetheti a trauma. De! Ki dönt arról, hogy eléggé fáj-e a szerelem, eléggé súlyos-e a helyzet? Tudhatja-e egy orvos - csont-, és izomtudós, belsőségek esetleg az agy szakértője; aki rád néz, hogy ez most hiszti, lelki válság vagy idegösszeomlás? Van-e joga ahhoz, hogy egy meglehetősen súlyos esetben már legalább 15 percig húzódó „kihallgatás” után, döntsön: pihenés, enyhe nyugtató, vagy mindkettő, plusz egy hét táppénz jár a felépülés érdekében? Nincs. Mert nem veszik komolyan.
Szerelmes? Elmúlik. Szerelmi bánata van? Az is elmúlik. Csak legyintenek és fogalmuk sincs arról, hogy mit érzek. Hogy ég a torkom és nem kapok levegőt… Hogy éjjel nem alszom, ha pedig mégis elpilledek a fájdalom súlya alatt – rémálmok és vágyak kusza tengerén dobál a vihar… De valahol megértem őket. Megértem, hogy nem értik, elvégre én sem értem...
