Drága Csizmám! Drága Téli kabátom!
Ezúton szeretnék Tőletek érzékeny búcsút venni. Hűségesen szolgáltatok a cudar időben, bár Te, Csizmabarátom, jól kicsesztés velem. Emlékszel, mikor pofára ejtettél a belvárosban? Nehogy azt hidd, hogy nem jut eszembe minden adandó alkalommal, mikor felveszlek reggel. Oké, nem hánytorgatom fel a múltat. Volt, ami volt, lesz, ami lesz.
Szívből örülnék, ha végre meghúznátok magatokat a szekrény mélyén és nem kéne minden reggel eszkimó módjára beöltöznöm. Jó lenne végre a minimben ténferegni, előtúrni a dögös nyitott cipellőimet, meg a lenge ruháimat. Te kedves csizma, még elő is kerülhetsz némelykor, mikor esősebb az április, felveszlek a kedvenc szoknyámhoz, de farmerrel nem kombinálnálak már novemberig, ha nem nagy kérés.
Jók voltatok, de legyen ennyi elég.
Tavaszt akarok.
Meg nyarat.
Csóközön,
a Gazdátok.
