Meleg van. Nagyon. Ismét. De mindennek ellenére képes voltam elzarándokolni a kistescóig meg haza.
Mi a ménkűnek?
Gumicukorért. Ötvenfokban, igen. Hülye vagyok, tudom.
Meg zsepiért de az teljesen mellékes. Az marhára nem izgat, holott beteg lévén inkább az a létszükséglet, mint a zselatinmassza, de no problemo.
Ha már volt félig még zöld banán, hát hoztam azt is. Úgy szeretem. Tök sárgán már nem kell, barnán meg rá se nézek.
Meg ha már szembejött velem - mikor szembefordultam önként az újságospulttal - Cosmót is vettem, abszolúte nem önös érdekből: a gumicukor és a kedvenc magazinom biztosítják az ideális kuss állapotát, ezáltal pedig a Drágám tud dolgozni és tuttira nem fogom zavarni.
Más kérdés hogy ha végez, ki tud-e ráncigálni az újság mögül és a cukros zacskó aljáról.
Kétlem.
De ha utolérne az inzulinsokk, kérlek, valaki vegyen ölbe és ringasson el a Seeds-et dudolva... ez olyan, mint egy altatódal! :)
