És a jókislány-okoskislány énem megint győzelemre vezetett :D
Azok után, hogy este hatig a városban kóvályogtam, még arra is rászedtem magam, hogy ideüljek a gép elé és megírjam legújabb(?) gondolataimat. Mindezt azután, hogy vacsorát csináltam és még tanultam is... Hullafáradtan.
Ma suli után bebarangoltam a plázát egy kedves kolleginával kislányruhák után kutatva. Mit ne mondjak, imádtam. Nem a vásárlás csupasz ténye miatt, bár az is termelte az endorfint, hanem azok az édi kis cuccok, aminek amúgy nem sűrűn megyek egyelőre a közelébe.
"Ha a kislányom nem lesz csajos kislány, agyonütöm". - ezt viszont voltam bátor kijelenteni az üzlet közepén, annyira elkapott a lendület.
Nekem kell majd az öltöztetés öröme. Na, nem az a fajta, mikor miniribancot faragunk az ötévesekből magassarkú csizmával és szájfénnyel, csupán tetszenek a stílusos és szépen öltöztetett kiskölykök. Kisfiúkra ugyanez érvényes. Nálam tutti nem lesz menő a slampos trend.
Miután a tappancsaimat sarokcsontig koptattam az új bokacsizmámban, bevágtam magam a Daiquiribe és vártam cirka negyven percet a Barátosnémre, akivel jó pár óra kávézgatás után betértünk kicsit Rossmannozni, kicsit rongyászkodni, meg esernyőt venni, mert kezd tarthatatlan lenni a vízhatlanságom teljes hiánya. Úgy hallottam az ázott ribanc külső idén ősszel nem dívik.
A nap kérdése viszont az volt, hogy bele tudok-e kezdeni abba az átkozott csalánkúrába. Mivel a szteroidtól a fejem kezd hörcsögi alakot felölteni, nyomozásba kezdtem, hogy ugyan mi a búval lehetne a sok visszatartott vizet kikergetni a szervezetemből, de elsősorban a pofazacskóim tájáról. A feszes comboknak még nagyon tudok örülni, de annak hogy a képem lassan összekeverhető a holdvilággal, kevésbé. Végigolvastam mindent és a rühellt csalán mellé tettem le a voksomat. Végülis tea. Igaz, az íze a posványra hasonlít, és még büdös is, de a brutálvészesenalacsony vasszintemnek is kedvez. Ne, ha meg tudnám inni.
Mire jó egy pletykás pasi? Arra, hogy a kolléganőjével beszéljen a csalánteás küzdelemről, hogy aztán a hölgy megadja az univerzum legjobb ötletét. Örök hála!!!
Keverni! Azt a büdös zöld löttyöt keverni kell. Én citromlével szoktam addig higítani még anno, míg teljesen eldeformálódik az íze, de az eredmény kábé carból fujj lett.
Mivel kell hát keverni? Mentateával!
Uzsgyi Rossmann, mentatea megvesz, mert azt még szeretem is, próbáljuk meg a lehetetlent. Gyerekek, nem hiszitek el, de ez finom! A két tea keverve, mézzel kifejezetten finom! Lelki szemeim előtt az eredeti arcformám lebeg, mert hiába írtam én már cikket a gömbölydedség korrigálásáról, a hörcsög-effekt nem hagyja magát javítani. Makacsul ül a fejemen, kenjek rá bármit, bármilyen szögben. De még nem tudja a drága, hogy kicseszek én vele, és visszaalakítom a megszokottá, elvégre hát az én fejem vagy mi a szösz.
Két és fél deci már pikk-pakk le is csúszott a finom italból, most megyek bekeverem a következőt, aztán majd beszámolok arról is, hogy hova vezet a menet...
