Suz'n Világa

[caption id="attachment_1991" align="aligncenter" width="388"] Amint tudok írni...[/caption]

... és soha nem is fogom megérteni, úgy érzem.

Az emberek a jót képtelenek meglátni, folyton a rosszat keresik. Egyfelől én is ilyen vagyok, egy hobbiaggódó, másrészt mindenkiről a jót feltételezem. Ez is lesz a vesztem egyszer. Annyiszor megfogadtam már, hogy keményen tolom, mint a vídia, de nem megy: akiket ki kéne osztani, de úgy Isten igazából, hogy a lábukon ne álljanak meg, azoknak tűrök.

Akiket szeretni kéne, időnként megbántok, de általában akaratlanul. Nekem nem megy a szadulás. Nem vagyok híve a dögöljön meg a szomszéd tehene filozófiáknak.

És utálom, ha mások mégis kurvára így állnak hozzám.

Tudom, hogy a világ erről szólt és pláne erről szól - tisztelet a kivételnek, na de, hogy állandóan a morgást hallgassam?

Hát naná, hogy bedugom a fülest és zenét hallgatok. Lehet, hogy a pesszimista, csöpögős, sírós gyászdalokat, de addig se mások magánéletében vájkálok és más alagútjában furkálok. Nem örvendek más kínjának és nincs elcseszve a napom, ha az esküdt ellenségemnek összejön valami.

A világ ezzel ellenben csupa irigy és undok dögöt (már bocsánat a kifejezésért) küld az utamba, talán mert azt hiszi, egyszer akkor végre én is a sarkamra állok és odacsapok. Nem feltétlen célravezető. Megpróbálok az ilyeneken mosolyogni, meg jót nevetni, míg egy nap majd be nem telik a pohár, ami magyaroknál ugyebár folyton félig üres, és elkezdek vicsorogni, tetejébe meg még harapok is.

Nekem a boldogságomra senki ne vágjon pofákat, ne grimaszoljon, ha meghallja, hogy végre jól érzem magam azután a sok szarság után, amiket a 2013-as év megint idepakolt a listámra. Egy kis pánik, egy kis pénzügyi válság, de a legkomolyabb fajtából; és egy kis életveszély.

Ha végre volt olyan drága az életutam és elkanyarodott a "boldogság" felé, lesz kedves a drága publikum vagy elfordulni, vagy örülni velem, vagy ha egyikre sem képes, hát jó mélyen kussolni és magában forrasztani az agyvizet, de nem bennem.

Vagy jön az odacsapok meg a többi...

Most megint jöhetünk azzal, hogy túl sokat képzelek és stbstb, de kezd elegem lenni. A sok okos azt hiszi, mindent tud, az ismeret pedig, ami a markában van, egyenlő a nullával. Én, amiről nem tudok, arról nem ugatok, sokszor viszont hallgatok a rég ismertről is. Jó lenne, ha a világ azon része, aki azzal van elfoglalva a napnak legalább tíz percében, hogy a másik mit-hol és mikor mit csinál ROSSZUL, az elgondolkodna azon, hogy erre a napi limit legfeljebb kettő perc. Lehet nem szeretni, meg lehet fúrni, de ez van. Lehet, hogy a poharam hamarabb betelik, mint az elvárt és a szende szöszi átvedlik valami nem csinivé és nem kedvessé.

Aztán akkor, majd lehet panaszkodni...

"Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üssövön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez."

(Jeaniene Frost)

Maybe.

Ezt a kvízsort a moly.hu oldalon kaptam. Egész jó vagyok elsőre, de ha lesz egy kevés időm, nekiugrok igaziból. Tollastul, papírostul :)

Nektek, mi a véleményetek?

A Moly-születésnapon 5 fős csapatok játszottak. Okosabb vagy, mint a két nyertes csapat? Ők 45-45 pontot értek el.
Vegyél elő papírt és ceruzát. Kútfőből hány kérdésre tudsz válaszolni? (A verseny önbevallós, segítséget használni – nyilván – nem ér.)

Nő vagy férfi?
1. George Sand
2. Georges Simenon
3. George Eliot
4. Jo Nesbø
5. Harper Lee
6. Arundhati Roy
7. Evelyn Waugh

Kinek az álneve(i)?
8. Csokonai Lili
9. Émile Ajar
10. Spiegelmann Laura
11. Robert Galbraith
12. Dan Kavanagh
13. Mary Westmacott
14. Angela Mancini és Hombre Jimenes
15. Richard Bachmann
16. J. D. Robb
17. Isak Dinesen
18. Nat Roid
19. Szív Ernő
20. Göre Gábor
21. Nigel Forest
22. Acton Bell
23. Currer Bell
24. Ellis Bell
25. Silence Dogood
26. Vernon Sullivan
27. Brynjolf Bjarme
28. Doctor A és Paul French

Melyik művek első mondatai ezek?
29. Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet
30. Tulajdonképpen ismeritek ti Tó-Bühlt? 
31. Az egész úgy indult, mint egy normális péntek, a félév utolsó napján
32. Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a szomorúság.
33. Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna. 
34. Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?
35. Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít.
36. Hálóingben nem lehet iskolába menni. 
37. A karnevál szelével érkeztünk. 
38. Felébredek, hideg mellettem az ágy. 
39. Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. 
40. Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. 
41. A változás, ami életében bekövetkezett, annyi mindentől megfosztotta, mintha bomba pusztított volna az otthonában. 
42. Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.
43. – Uram! A késemért jöttem!
44. Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?
45. Ez annak az öt esztendőnek a története, amit én meg a családom Korfu szigetén, Görögországban töltöttünk.
46. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de ezt megszoktam már. 
47. Volt egyszer egy fiatalember, aki Szíve Vágyát áhította elnyerni. 
48. Ott vannak kinn.

Anagrammák (szerző és könyvcím)
49. Pintér Alma nyelte -e?
50. homo mail medence
51. acsai aknász lovon null tisztet
52. agilis ahol arra enne jutni menza

Kinek a regényében szerepel?
53. Kazohinia
54. Esthajnal-dombok
55. Ellesméra
56. Ankh-Morpork
57. Hajnal-bolygó
58. Faremido
59. Magrathea
60. Barsoom
61. Falva falva
62. Westeros

A megoldások ide kattintva elérhetők.

Már kapásból két bejegyzéssel lógok, elvégre volt két meghatározó esemény csipp-csupp kis életemben, amiről irnom kell, de mindig közbegaloppírozott valami vagy épp valaki.
Valaki alatt értem az én Drágámat, aki mindig edzésre megy, mikor nem kéne, vagy épp akkor marad otthon mikor pont nagyon irnék - persze leginkább teljes néma kussoldàban :)
Vagy épp csavargok vagy gépem nincs vagy épp a takonykór gyötör, mint épp most is.
A jó hír,  hogy este új iromány érkezik,  addig a türelem rózsát terem!
Hogy húzzak a fészkes fenébe?
Már megyek is!

"

"Az ihlet folyamatosan áramlik a világmindenségben. Célpontja minden jó helyen, kellő időben lévő alkalmatos elme. Az ihlet sugara beleütközik a megfelelő idegsejtbe, elindul egy láncreakció, egy kis idővel később pedig valaki értetlenül hunyorog a tévé villódzó fényében, és azon töpreng, hogy a fenébe juthatott egyáltalán eszébe a szeletelt kenyér ötlete..."

Terry Pratchett

Mindenki várja, hogy sorsa jobbra fordul: de hinni nem ilyen egyszerű. (...) Régebben az emberek könnyű szívvel hittek, igényesen, jókedvűen.

A baj az, hogy már egészen okosak, kitanultak, óvatosak és beavatottak vagyunk és nem merünk kívánni. Ezek a valószínűtlenül oktató erejű esztendők megtanítottak reá, hogy vágyainkban is óvatosak legyünk, mintegy racionalizáltuk ábrándjainkat.

Márai Sándor

Ez a mai a blog történetének 100. bejegyzése. Na, jó. Ha őszinte akarok lenni, a százkettedik, ugyanis mostanság mintegy véletlenül közzétettem plusz két idézetet és ezáltal ez a nagy lett a a 102.

2007 áprilisában indítottam az oldalt, de úgy Istenigazából 2010. február 16-án jött az 'új énem' első gondolata. Ha még tovább boncolom a helyzetet, 2011. februárától jönnek az igazi írásaim. Azok, amelyeken jót nevetünk (biorépa és brokkolihiszti; kanegerek és fuldoklók;hobby:férjhezmenés), és azok, amik talán kicsit sírósak: a kórházas sztorik, a Karácsony Mama nélkül, és azok, amelyek egyszerűen még és még többet árulnak el rólam és a pestutálatról majd a szerelemről, a kórházundorról - amiből hivatás kerekedik, és természetesen nem maradhatnak ki a kedvenc témák sem: a hülye pasik, a jó pasik, a béna pasik, a szemét pasik; a pasik, akiket imádok, és még hozzá A PASI. Tehát volt itt már mindenről szó, csak épp a metafizika alaptéziseit kerültem ki rém fondorlatosan, elvégre lövésem nincs a dologról; de ha így folytatom, lehet hogy még az is sorra kerül... Én nekem már nem szokásom csodálkozni. Semmin sem!

"A biológia szerint azok vagyunk, akik születésünkkor vagyunk. A DNS-ünk kőbe van vésve, nem változik. De nem csak a DNS-ünkből állunk. Emberek vagyunk. Az élet változtat rajtunk. Új vonásaink lesznek. Nem óvjuk úgy, ami a miénk. Nem versengünk. Tanulunk a hibáinkból. Szembe nézünk a félelmeinkkel. Így vagy úgy, de találunk módot, hogy többek legyünk mint a biológia. A veszélyes csak az, hogy túl sokat változunk. Annyira, hogy magunkra sem ismerünk és visszatalálnunk nehéz lehet. Nincs iránytű, se térkép. Csak be kell csuknunk a szemünket, lépni egyet és remélni, hogy odaérünk.”

Ez a szöveg tökéletesen megfelel az én nézeteimnek is, hiszen napról napra rácsodálkozom, hogy milyen vagyok ma, ahozz képest, amilyen tegnap, fél éve vagy húsz éve voltam. Ha jobban belegondolok, hogy 24 év már mögöttem van, sikítófrászt tudnék kapni és félő, hogy szétverem a falat itt mellettem. Nyugalom. 25 év van mögöttem :D

Pont ma nézett rám elkerekedett szemekkel a trafikosnő, mikor közöltem vele, hogy huszonöt múltam és rég nem kéne személyit villogtatnom a cigivásárláshoz - de ő azzal érvelt, hogy tíz év múlva ennek a szövegnek nagyon fogok örülni. Kijelentettem a tényt: már most is örülök.

Ha a változásokat nézem, az tűnik fel, hogy mindig a negatív események lendítenek előre. Mindig azok sokkolnak úgy le, hogy utána valami döbbenetes változás indul el bennem...

Mikor Mama elment, immáron három éve, össze kellett kapnom magam és átvenni a háztartást. Megtanultam főzni, ami rossz kifejezés, hiszen csak nekiálltam és zsigerből ment. Erre mondtam anno azt, hogy ahogy sok más vonást, meg a természetét, úgy ezt is örökségbe kaptam. A hihetetlen főzőtudományát.

Aztán jött a tavaly nyári műtét, ahol már a műtéti előjegyzés megtárgyalásakor el akartam futni - nemhogy én befeküdjek oda, a zöldcsempés pokolba, ahol fehér meg kékköpenyesek üldözik ki az ember lányát a világból a fájdalmas macerlásukkal meg a hülye "hogy van? - kérdéseikkel"... Aztán mégis befeküdtem és pár héttel a műtét után már a sebészetről olvasgattam. Később kitört az anatómiai érdeklődésem, majd jött ugye szembe a tanfolyam áprilisban és kikötöttem a mentőknél.

Én, a mentőknél, hogy naponta kismilliószor vigyünk beteget a kórházba, hogy vért lássak és tűket. ELMEBAJ!

Most meg ott ténfergek a kórházban, épp a neurológián, előtte a központi intenzíven, meg a belgyógyászaton, és csak hűzök meg házok és közben visítok, hogy mi mindent kéne megtanulni... A fő útvonal már megvan, de az ösvényt még ki kell választanom, hogy merre  akarok menni pontosan... Tetszik a dietetika, imádom a gyerekeket, érdekel ez is meg az is, csak lövésem nincs, hogy pontosan mi fog még úgy elkapni, hogy ottragadok.

Ezek a nagyobb és észvesztőbb változások, amik engem értek, de mind elég radikális. Konyhatündér egy konyhakerülőből, és egészségügyes egy tűfóbiásból.

Very Funny!

A kisebb változások is elég ledöbbentőek: utáltam a horrorfilmeket, de még a thrillereket is, mostanság meg egyszerűen csak azokat bámuljuk a tévében. Emlékszem M. mennyit győzködött, hogy nézzünk meg ezt vagy azt, nulla sikerrel. Most meg, én töltöm le önként és igaz, hogy néha visítva meg anyázva, de forszírozom a megtekintésüket.

Eddig akkora húsevő voltam, amekkorát még nem hordott a hátán a föld, most meg inkább tészta meg főzelék. Nem kell a csoki, pedig töménytelen mennyiségben fogyasztója voltam, most meg sósat, sósat, jó ropogósat...

Utáltam a fasírtot, pár éve imádom, holott azt is utáltam, hogy ugye azt tojással meg darlthússal kutyulva készítjük és ildomos közben a fűszerezés végett meg-megnyalni a nyers húst, hogy vajon jó-e az ízélmény - s láss csodát, most azt is bőszen nyaldosom.

DNS ide, vagy DNS oda, az én életem maga a változás. Aztán lehet az is, hogy mindez azért, mert a DNS-emben kódolódott a dolog.

Franc se tudja.

Abban viszont biztos vagyok, hogy hálás vagyok minden új poszért, amire azt mondjátok, jó; és minden értékeléssel, kommenttel a mennybe megyek, még akkor is, ha az adott azt ecseteli, hogy a véleményem faszság. Legyen faszság - hiszen ezért írom, hogy reagáljatok. ez vagyok én, a vitaimádó, lehet jönni érvelni, tán még meg is győztök.

Köszönöm az eddigi olvasókat, a követőket és többi bloggernek is köszönöm az állandó véleményezést!

A nő – akinek szíve van – büntetlenül nem lehet kacér.

"Először is, olvass. Olvass el legalább egy nyomorult könyvet. Olvass el rengeteg könyvet. Amikor jössz-mész, hallgass hangoskönyveket, üres idődben, amikor nincs semmi a való életben, amire figyelned kéne, csapj fel egy könyvet. Olvass, amennyit csak olvashatsz, annyi témában, amennyit csak elérsz, kételkedj, de hagyd nyitva az elméd. Engedd be az új eszméket, de ne nyeld le őket megrágatlanul, egy darabban. Csak azért, mert megjelent, nem feltétlenül igaz.
Inkább ismeretterjesztő könyveket olvass, mint szépirodalmat. A világ hatalmas és csodálatos, azonkívül a történelem és az antropológia annyi furcsaságot nyújt, ami mögött a kitalált történetek irodalma elbújhat. És szert tehetsz néhány felismerésre, mert minden kapcsolódik mindennel."

(Rory Miller - Konfliktus és erőszak – A harcművészetek hatásossága valódi konfliktusokban)

Igaz, hogy már benne járunk a novemberben, de azért mégiscsak furcsa, hogy ilyen hamar, ilyen erőteljesen jelentkezett nálam a karácsonyi hangulat. Egyik nap már meg voltam róla győződve, hogy decembert írunk és reggelre kelve azon csodálkoztam, hogy nem esett hó. De volt helyette eső. igazi veszprémi szél, hideg és nyálkás csúszós idő. Tettem rá magasról és elkezdtem a youtube-on garázdálkodni:

Hozzáfűznivalóm nincs: IMÁDOM!

Az újonnan összeállított miniszoknyás csizmás szereléseimtől búcsút vehetek, legalábbis addig, míg nem lelek rá valahol egy 20000 den-es harinnyára. Anélkül, felejtős a móka, vagy örvendhetek egy kis felfázásnak is.

Eddig azt hittem, ez a karácsonyi őrület, amint jött, majd el is múlik, de nem! Hála az Égnek! Tavaly gyűlöltem az ünnepeket, de idén úgy érzem, valami nagyon szép élményben lesz részem. Fehér karit szeretnék, és ropogós utakat (nem az ónos esőtől, hanem a puha hótól) és annyira nem vágyom semmire, mint arra, hogy boldogan érjenek a decemberi napok.

Tavaly sírás és elmebaj, idén örömkönnyeket és happiness-t szeretnék.

Mindenesetre ez évben tuti nem kapok hányingert a szaloncukortól november elején, sőt, tapsolok neki,és a menüt sem muszájból fogom kitalálni 24-én reggel nagy fujjogások közepette. Már most ezer meg ezer ötletem van, és december egyig halmozott túltengés lesz az agyamban e téren!

Téli, havas szerelem - mondhatjuk, hogy giccses, de szerintem a havas, téli estéknél kevés romantikusabb dolog van - még akkor is, ha az ember hullafáradtan ér haza és szexi tipegés helyett csak önvonszolásra telik az ember lányának utolsó erejéből. Mindez hazaérve persze elmúlik, amennyiben másnap nem kell menni dolgozni, és lehet az éjszakában filmezni, forró teát kortyolgatni a takaró alatt, mézeskalácsot falatozni és egyéb test-, és lélekmelegítő dolgokról nem beszélve ;)

Egyszerűen zabálnivaló - tuti kreálok idén valami "pofás" süteményt!

Ezt a filmet szeretem és kész: a hangulata, a szereplői és a történet miatt is. Izgalmas dolog lehet egy ilyen hálidéj...

Csókokban gazdag ünnepeket - tavaly mennyire meggebedtem érte :D

A blog írónőjéhez sürgős nyálelszívót kérünk!

Idén kreatív leszek, és halálra dekorálom magam az fix und fertig!

Terv: megnézni...

Végre valami manikűr, ami ízléses, és nem csiricsáré, viszont nekem is tetszik - tervbe véve!

Hát ez van. Idén van miért várnom az ünnepet és lehet, hogy idejekorán, de várom is. Mint egy mérgezett egér (piros masnival a nyakában). Bízom benne, hogy elég kitartó leszek és mindenkinek annyira fog tetszeni a ténykedésem, mint most amennyire lelkes vagyok.

Ui.: az adventi naptárat viszont fix egyesre veszem, hogy még 24-dike előtt kiürítem - jó szokásomhoz híven :D