2013.11.10.
19:31

Írta: Suzn7

Mert én mindent meg tudok magyarázni!

A ma este folyamán megfejtettem egy igen érdekes biológiai reakciót.

Alaphelyzet a következő:

kijövök a fürdőből, vizes haj és egyszál törölköző, hogy rettentő melegem van. Kezemben a hajszárítóval megállok az ágy és az én épp valami matekos-kémiai-fizikás kutyulmányt elbíráló Szívszerelmem előtt, és én balga, belebocsájtkozom egy, a dialízisről szóló társalgásról.

Láttam múlt héten vesedialízist, gondoltam okos vagyok és értem is - de azt a szintet, amin a Drága nekiállt nekem magyarázni, még csak nem is sejtem. Jöttek a méretek, meg a mebránok, meg a fizkémia...

Szőke nő vagyok, a tudományoktól messze, mint szőke nő a tudományoktól és őszintén szólva mocskos módon kezdett kényelmetlenül érinteni a saját antiságom a témában. Ha valamit nem értek, meg akarom fejteni és ha nem megy - hát elhúzom a csíkot a kénköves pokolba.

Konkrétan fázni kezdtem, holott addig folyt rólam a víz, pont emiatt hagytam el a fürdőszobát, ugyebár, de lekezeltem:

- Látod, már fázom is, pedig eddig melegem volt. A szervezetem így véd meg attól, hogy hülyének érezzem magam: menekülésre sarkall. - mondtam, majd magam után vonszolva a hajszárítót, eltűntem a fürdőszoba mélyén.

 

walking-woman-silhouette

Szólj hozzá!

Címkék: szőke nő hülye esti mese hajszárító fizkémia

2013.11.08.
13:03

Írta: Suzn7

Best of listám az ABC nyomán

A, Á

  • Alexandra könyváruházak
  • állatkert
  • Anita Blake könyvsorozat
  • álmoskönyv
  • Álmos, mint férfinév
  • ananászos gyümölcstorta
  • almakompót hidegen
  • ajándékozás
  • Audrey Hephburn
  • andalgás a Balatonparton nyári éjszakákon
images

B

  • blogírás
  • balerinacipő
  • Beckham akkor és most
  • bestsellerek
  • bonbon
  • Buffy, a vámpírok réme
  • ballonkabát
  • babavárás
  • biciklizés
  • Bereczky Zoltán és Szinetár Dóri
beckham

C, CS

  • combfix
  • ceruzafaragás
  • Carbonara spagetti
  • csokipuding
  • csendes pihenő
  • csókolózás
  • csavargás
  • Csopak
  • csirkemáj
  • csirkehúsleves eperlevéllel
Buffy-Angel-kisses-bangel-19702350-300-250

D

  • dianás cukorka
  • Dr. Csont
  • David Boreanaz
  • délig aludni
  • Dirty Dancing
  • diótorta
  • denevérbébi
  • Derek Shephard (Grace Klinika)
  • dobozból inni
  • Dávid, mint név
Sans_titre-2

E,É

  • éjszakai hajnalba nyúló beszélgetések
  • egész napos semmittevés
  • eltévedni a saját városomban
  • energiaital
  • Eiffel-torony
  • ebéd barátnőkkel
  • elegánsan megjelenni
  • erdőben bóklászni
  • egyedül rájönni a megoldásra
  • elalvás előtti jóéjt-csók
energiaital

F

  • farmer
  • fekete felsők
  • főzés
  • fegyencedzés
  • Facebook
  • focimeccset nézni papával
  • fotózás
  • Fogadom c. film
  • fővárosunk, Budapest
  • fogadalmak szilveszterkor
new-year-eve-ireland

G,GY

  • gulyásleves
  • Gossip Girl
  • Grace Klinika
  • Grumpy Cat
  • gombaleves tejfölösen
  • gyerek és kutya -fotók
  • gyönggyel dekorálni
  • gyerekekkel foglalkozni
  • gondolatokat feljegyezni
  • gyíkok a kertben
Grumpy-cat-what-doesnt-kill-you

H

  • Hemsworth-tesók
  • hóesésben sétálni
  • Hupikék Törpikék
  • Hegyi Barbara
  • hamburger
  • hemperegni a fűben
  • hófehérben nyáron
  • hekk a strandon
  • hógolyózni
  • hotdog a VEN-en
chris-liam-hemsworth300

I,Í

  • Izzie Stevens (Grace Klinika)
  • indokolatlanul vigyorogni másokra
  • InStyle magazin
  • izgalom egy randi miatt
  • írni (kézzel)
  • igaz történeteket olvasni vagy nézni
  • ibolya
  • ivójoghurt
  • illatgyertyák
  • ízélmények
A6EPPG

J

  • Játék határok nélkül
  • Jim szerint a világ
  • játékból kötözködni
  • joghurt
  • jócselekedet
  • jóslat
  • jégvirág
  • JóNő Nóri
  • jégkása
  • John Meyers - Your body is a wonderland
timthumb

K

  • kutyák minden mennyiségben
  • körömlakkok
  • könyvtár
  • kóla
  • karácsonyi őrület
  • Kossuth utcán Rubber Puppet-től
  • kovászos uborka
  • Kiss Ádám
  • kempingezés
  • kutatás
christmas-city-lights-snow-street-Favim.com-302991

L

  • Liam Neeson
  • Lily was here Candy Dulfertől
  • London
  • lakberendezés
  • leggings
  • labdajátékok
  • labradorok
  • limonádé
  • lóvé
  • Lady Antebellum

M

Itt meg kevés lesz a hely...! :D

  • MKB Veszprém (Fotex, Építők kézilabda csapat)
  • miniszoknya
  • marlenka
  • magassarkú
  • McDonald's
  • Manchester United
  • május
  • mentőzés
  • melegszendvics
  • moziba menni
2460

N, Ny

  • női magazinok
  • németjuhász
  • nokedli
  • naplóírás
  • napozás
  • Nők Lapja Psziché
  • nyelvtanulás
  • Natasha Bedingfield - Pocketful of sunshine
  • Nate Archibald (Gossip Girl)
  • nyakláncok
11

 

O,Ó, Ö, Ő

  • olcsón jót vásárolni
  • okostelefon
  • orvosi szakkönyvek
  • Olaszország
  • óvodai hangulat
  • Öreg néne őzikéje - gyermekkorom kedvenc meséje
  • örökmozgók
  • öntözés
  • operettslágerek
z

P

  • Pink
  • pink, mint szín
  • Pinterest
  • Pearl Harbor - Égi háború
  • piros körmök
  • Patrick Swazey
  • pörkölt
  • póker
  • pszichológia
  • pihe-puha ágynemű
poker_jatek

  • Queen-től a We are the championst hallgatni, miközben a vízilabda válogatott győzelmi pillanatait vetítik
19774_vizilabda-valogatott

R

  • Raffaello töménytelen mennyiségben
  • Real Madrid
  • rántott csirkeszárny
  • röhögőgörcs
  • rég elfeledett fotókra bukkanni
  • RPattz
  • rizskoch
  • Romy Schneider
  • rugdalózók
  • Robert de Niro
romy-schneider

S, Sz

  • sárga rózsa
  • spontán programok
  • születésnap
  • sminkelés
  • színház
  • Showder Klub
  • Sarah Michelle Gellar
  • Szex és New York
  • sajtos pirítós
  • színházba járni
sex-and-the-city

T, TY

  • TV Paprika Magazin
  • tea
  • thrillerek
  • telefonálni
  • Tomorrowland
  • Titanic c. film
  • The Naked and Famous - Young blood
  • tököt sütni
  • tengerparton sétálni
  • terepmintás cuccok

U.Ú, Ü, Ű

  • UNO
  • új dolgokat megtanulni
  • unalomig hallgatni a kedvenc számomat
  • üvegből inni
  • úszás
  • új könyveket szaglászni
  • ugrálókötél
  • uborkasaláta
  • új ruhák
  • üdvözlőlapok
Carrie-Smelling

V

  • vörös rúzs
  • vaddisznópörkölt
  • velős pirítós
  • Veszprém
  • vízilabda (csakis a hapsik!)
  • vízfelszínen lebegni
  • vásárlás
  • vörös rózsa
  • vitorlások Füreden
red-lipstick_300

 

Y

  • You shouldn't kiss me like this Toby Keith-től
  • Youtube
Z, Zs
  • zumba
  • zokni nélkül először tavasszal
  • Zsuzsi, mint megszólítás, a sokszor használt és utált zsuzsázás helyett
  • zselés szaloncukor
  • zsíros kenyér
  • zabkásapuding
  • zabfalatok
  • zöldalma
  • zöldborsós dolgok
  • zabálás bűntudat nélkül
1324127028.6489-szaloncukor-f

 

Ez volna az én listm így elsőre. Bevásárló-, meg utazóholmislistán kívül mást még úgysem írtam, de lehet, hogy rendszert csinálok belőle. Van, ahová még húszezer dolgot tudnék írni, mint például az 'm' és az 'l', de az 'x' miatt meg is ölhetnének, üres maradna, vagy legalábbis olyan foghíjjas, mint az 'y' sora!

Ti listáztok?

2 komment

Címkék: programok lista kaja vízilabda sorozatok karácsony szaloncukor édesség helyek pasi álmoskönyv sportok dr csont Beckham listaírás

2013.11.04.
16:40

Írta: Suzn7

Nagy igazság

"Gyűlölet: az a mélységesen banális mechanizmus, hogy kivágom azt a fát, amire nem tudok felmászni. Gyűlölet: mélyebbeket gondolunk felőle, mint amilyen csekélyben tanyázik az egész. Gyűlölet: paradox szerelmi vallomás: olyan szeretnék lenni, mint te, de nem és nem tudok, tehát dögölj meg, mert elérhetetlenül szép vagy, ne legyél, ne lássalak! Gyűlölet: útjelző táblákkal gazdagon ellátott, eltéveszthetetlen, kövezett út az őrülethez... Minden valamennyire markáns ember felizzítja az effélére hajlamosak gyűlöletét: ez a minőség fonák visszaigazolása. A valamilyenségnek ez az ára. Ugyanők viszont azt is megkapták ajándékba, hogy aki szereti őket, az borzasztó nagyon. Nincs langy középút, mert az a középszeré. Ami engem illet, igyekszem minél láthatatlanabbá válni azok számára, akiket kínoz a létem. Ugyanis, ha bármi módon reagálok a gyűlöletre, létrejön az ördögi kör; ez ellen egyetlen humán védmódszer van: az, hogy megszakítjuk a láncot. Ki lehet állni a pástra, de minek?! A butaság nem vitaképes; nem más, mint elemi erő: hülye leszek pert indítani a földrengés ellen."

Vavyan Fable

 Kép

Szólj hozzá!

2013.10.29.
12:58

Írta: Suzn7

Egy benzinpingvin álmai

Halált megvető bátorsággal jelenthetem ki, a fenti kijelentés cseppet sem túlzás - sőt, ez hétről hétre be is igazolódik.

Elképzelhető, hogy előző életemben utazó nagykövet voltam, esetleg költöző madár, netalántán dögös stewardess, de az is előferdülhet, hogy szimplán kenyai homokboa, amely lehetőség csak azért is kényes, mert egyrészt irtózom a csúszó-mászóktól (illetve mindentől, aminek kettőnél kevesebb vagy négynél több lába van...), másrészt fogalmam sincs, hogy hogy kerülne ez a lehetőség párhuzamba az utazásmániás énemmel.

Bár úgy érzem, hiba is tudnék miértet, akkor is maradnék kényszeres jövő-menő, legfeljebb a kritikákkal szemben feltartott mutató (esetleg középső) ujjal védekezhetnék, hiszen ez csupán genetikai ártalom... De élvezem!

És így vagy pont ezért a tizenegyedikei hétvégén, elutaztunk wellnesselni, méghozzá a világ túlsó végére, pöccre pontosan Kiskunmajsára. Nem is annyira a lapos vidék, meg a gyógyvíz, illetőleg a szauna, hanem a táplálék volt az, ami az idegeimre hatott. Két nap múltán a kaja okozta eufória odáig fokozódott, hogy felmerült bennem a szakács elrablása és hazacipelése. Jó dolog lehet ilyenkor David Beckhamnek lenni: Ő tuti kicsapta volna a brifkót az asztalra, és felajánlotta volna az adottkori fizetés tízszeresét az "átigazolásért"...

Mivel azonban nem vagyok manchesteri futballisten, de még a neje sem, kornyadozva vettem tudomásul, hogy a szakács marad a helyén, én meg pár óra múltán húzhatok haza és ehetem, amit főzök. Hááát, Fuck.

calme-toi-rihanna

Én szeretek enni. finomat enni meg depláne. De azt a helyzetet, mikor vonyítok, mert nem tudok dönteni a és b között és végül cét választom, miközben biztosítom róla az asztaltársaságomat, hogy holnap dét fogom kérni, amiből másnapra e lesz - hmmm, érdekes.

Jól főzök, ezt már állíthatom nagyképűség nélkül - kaptam elég visszajelzést... Kényes vagyok a jó kajára, ezért pölö levest alig eszek meg valahol. Majsán megettem. Azt a bizonyos majsai legényfogót, ami engem is megfogott nemlegény lévén is. Meg a többi kaja, anyááám....

[caption id="" align="aligncenter" width="610"]615285_655005547856470_2137758883_o Az a bizonyos nyammnyammm-leves, amiről hónapok óta hallgatom az ódát - tényleg zseniális![/caption]

[caption id="attachment_1809" align="aligncenter" width="610"]1399337_655005484523143_435342916_o Az első vacsorám ott, az ananászos csirkemell rizzsel - utána gondoltam bele, hogy ezzel elkönyvelnek valami hibbant szőke fitneszlibának... Később tettem róla, hogy megváltozzon a véleményük :D[/caption]

793759_655005271189831_768902237_o

[caption id="attachment_1805" align="aligncenter" width="610"]1262913_655003421190016_982273812_o Utolsó vacsoránk - félő volt, hogy tényleg az utolsó lesz: nem bírtunk mozdulni sem, desszertet pedig senki nem kívánt...[/caption]

[caption id="attachment_1808" align="aligncenter" width="610"]1398764_655005417856483_40523483_o Velővel töltött karaj rántva - nullszakalóriás falatka...[/caption]

1277037_655005351189823_1356310139_o

1294499_655005224523169_917028678_o

Tudom, tudom, a képsorokat látva páran a megdöglésemért fohászkodtok, illetve hallom a "remélem sírva hányod ki" mantrákat; de higgyétek el, ez nem móka volt. Első este már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ez nem nyaralás, hanem kiképzés, túlélő túra, de legfőképpen gyilkossági kísérlet. Itthon ugyanis egy hét alatt nem eszünk ennyit, mint ott egy este, és hát gyomra még karácsonykor is csak egy van az embernek, nemhogy évközben, tehát adtunk a dolognak rendesen!

Mindenesetre a családi fokmérő innen kezdve a majsai: azóta pár kaja már elbukott a versenyen, de alássan jelentem, nem az enyémek...!

Benzintyúk mivoltomtól kicsit elkanyarodtunk ugyan, de a csapásvonal jó, mert Majsával kapcsolatban is voltam ijesztgetve, hogy de az messze van, ám... Nekem olyan, hogy messze, NINCS!

Pest nekem csak két és fél óra, Fehérvárt már egyenesen lefitymállom, ha utazási idő tekintetében nézzük, és ha azt mondjátok három óra autópályán, én visítok örömömben és remélem, hogy nem a sztárdán megyünk, hanem szépen ötvennel, lakott területen keresztül...

Mikor erre az ominózus hétvégére készültünk, fél négykor keltünk. Kussban voltam, halkan örömködtem, és nagy bátran kiírtam fűrészbakra, hogy ha utazunk, én úgyse alszom, mert nem érdekel a fáradtság. Nem is érdekelt. Fülest benyomtam, és élveztem a bámészkodást kifelé az ablakon.

Névtelen

Nem is volt ezzel különösebb probléma, míg Pesten át nem szálltunk az autóba, ahol a finom motorzúgás és a száguldás megtette a hatását: elszundítottam.

Hát, semmit sem bántam még ennyire: onnan, hogy megérkeztünk Majsára, ki lettem nevezve kerozinhörcsögnek meg benzinpingvinnek, hogy nekem csak a szám jár, meg fészbukhuszárkodom, és lám-lám, hogy bealudt a kómabéka...

Ezt hallgatom azóta is, de nem érdekel. Imádok aludni, meg utazni és, és az is megeshetik, hogy utazás közben alszom, de álomkórságom miatt az is megtörténhet, hogy alvás közben egyszer elutazok Kenyába - nem direkt, csak úgy merő szerencséből.

S mivel ilyen kilométer-megszállott vagyok, úgy döntöttem, írok egy bakancslistát ide, hogy motiváljam magam a további mocorgásra, meg esetleg felfedezzek pár új alvási opciót :D

Attól tartok, a listán nem sok logikai vonást lehet majd megfigyelni, de azért igyekszem az épelméjűség határait nem átlépni. Néhányat talán már említettem is, ezúton azonban igyekszem teljessé tenni a képet.

Legfrissebb és valószínűleg legkönnyebben kivitelezhető terv az állatkert. Első körben Veszprémben. Itt lakunk, tehát nem nagy wasistdas, még utazni kell, sétálni meg kb heti szinten sétálunk el mellette, mikor kicaplatunk a Gulya-dombra, szabadtéri aikido-edzés céljából (fiúk), illetve fotózás és olvasás (én).

Veszprem-viadukt-varbol-balatontipp-hu

A következő téma még mindig állatos, de csöppet messzebbi: a Schönbrunn csodája... Voltam már kint Bécsben anno, a Kastélyt meg is néztük, de abban nem sok köszönet volt: egyrészt szervezett út lévén úgy futottunk végig mindenen, mintha a császári hadak kergettek volna bennünket, nem lehetett lassan bámészkodni, vásárolgatni, elkeveredni, de még pisilni sem. Az állatkertből meg annyit láttunk, hogy van olyan jegyopció is, hogy benne foglaltatik a Zoo.

tiergarten-schonbrunn

Schloß_Schönbrunn

680319_497545946935765_2142439963_o

Ez a kép anno Mamáékról készült odakint, és nekem is kell ilyen fotó. Tény, hogy kint voltunk, tény, hogy eszközünk is volt hozzá, de lányos zavarunkban még arról is elfeledkeztünk, hogy megörökítsük a pillanatot. Azaz, pardon, megörökítettük, de olyan elfuserált módon, hogy gyors szemrevételezés után azonnal a végleges törlés mellett határoztunk, így ezt mindenképp pótolnom kell.

adventi utazas_becs

Ha pedig már Bécs, akkor Karácsonykor is ki kell menni, mert van már egy bögrém kintről, de még kell ezer millió, meg egy zsák pénz, natürlich.

Állatvonalon mozgolódva a következő terv a lovaglás. Tudom, tudom, hogy tériszonyom van. De akkor is. Oda, a ló hátára, felmennék. Meg egyszer már voltam is. Egyesek azt sem értik, hogy motorra hogy ülök fel, de simán! Imádom!

A lovaglással kapcsolatosan mindig arról győzködöm magam, hogy a kis töpörödött ugrifülesek sem félnek, én miért tenném? Jah, a kis nyomik a korin és a görkorin se félnek, én meg majd meghalok a "magasságától". Eskü, néha a magassarkú bokacsizmámon is elkap a gyomorideg, holott csomó úticél magas. Sőt!

cqs1284888371i

Mekikóváros, a Függetlenség angyala (Ángel de la Independencia). Kicsit magas. NEM ÉRDEKEL!

Paris-Eiffel-Tower-Pictures-HD-Wallpaper-1080x675

Ady és az őszi Párizs a gimiben érettségire már a fülemen jött ki - tudni akarom, miért kell annyira meggebedni érte. Na, üsse kavics, megelégszem a tavasszal is!

Tizenévekig tanultam angolt, bár németet akartam - ennek vége az lett, hogy a németet megutáltam, az angolt meg imádom, meg mindent vele együtt! A hülye briteket, az angol reggelit, Angliát, az angol focit és még a nyelvüket is... Fel akarom turbózni az angolomat, meg a németemet is, ráadásképp spanyolul is szeretnék tudni karattyolni - szeretném, ha az ötnyelvű képes szótáramban nem létezne számomra ismeretlen szó. Jól érzem, hogy ez kicsit impossibble?

bk029763nagy

Ha már felemlegettem az angolokat, van ott pár alak, akikhez jó lenne, ha valaha szerencsém lehetne...

3qtl40

A szakácsok gyöngye, Gordon Ramsay... Megveszek a tudásáért, meg nem különben falnak megyek a stílusától is. Játssza a tirpákot, de közben igenis jófej és udvarias hapsi. Étterme, mint égen a csillag, egy útba eshetne nekem is, igazán.

Nagy puszipajtása a másik brit, bé, mint brit, bé, mint Beckham!

article-2325563-19ACC74E000005DC-115_634x457

Ilyen pillanatokról valószínűleg álmodnom sem szabad, hiszen köztudott, hogy Ferguson és David viszonya már egyáltalán nem baráti, de külön, külön talán láthatnám őket...

Soccer - Alex Ferguson Filer

Mindig imádtam a Manchester United meccseit, de főként a Mester kirohanásait. Ez az, amit már a tévében sincs sanszom nézni, hiszen a Sir visszavonult és unatkozik ahelyett, hogy betonkeménnyé kérődzené a rágót a szájában. Egy esetleges angliai út során Manchester tuti nem maradna ki, ha pedig oda eljutok, kimegyek és megnézem az Álmok Színházát, az Old Traffordot...

theatre_of_dreams_tour_by_digitaltog-d2zvcpj

Angliához még egy vágyam kapcsolódik, méghozzá a kis fantáziavilág, a Harry Potter filmek helyszíneinek felkeresése. Ezekhez külön túrát is szerveznek, gondolom nem aprópénzért - de ha már lúd, lenne kövér.

GreatHall1

Mondhat akárki akármit,engem levett a lábamról az a sok szemfényvesztés, amit a stúdiókban összekalapáltak a varázslók sztorijához és a mai napig szívesen ámulok a mozgó lépcsőkön, illetve a varázslósakk csodáin, de ami totál kikészít, az Roxmorts télen...

Van egy másik hely is, ahová a filmes élmények miatt szeretnék eljutni. Sőt, kettő. Az egyik a tudomhogyhipernyáldemégmindigimádom Pearl Harbor. Nem tudom megunni, újra és újra előveszem és végignézem és még mindig bőgök rajta. Papa ezen csak nevet, hogy mekkora butaság, mikor színészek és holnap már feltámadnak egy másik szerep kedvéért, de nem fér a buksimba, hogy minek úgy filmet nézni, ha nem kerülsz a hatása alá. Ha félni kell, én félek; ha ríni meg rívok. pearuRafe-Evelyn-rafe-and-evelyn-33051625-1984-1323

Szeretném a naplementét repülőből látni. Ha mindez Pearl Harbor-nál esne meg, az már maga lenne a csoda...

A másik film, azaz inkább sorozat, az, ami a pasikat kiakasztja, a csajok vagy imádják vagy utálják - középút nincs, és bemutatott pár későbbi problémát:

satc-apartment

Ismerős? Nem?

És így?

Carrie-and-Big-carrie-bradshaw-12926876-2218-1500

Szex és New York, bizony. Azok a zsúfolt utcák, az a tömeg, lehet, hogy pár óra után már hazavágynék, de ki muszáj kipróbálni...

new_york_image

Álomcélok még helyileg Róma és az Neuschwansteini kastély... Emlékeztek még a Budapest utálatomra? Ez átcsapott időközben szerelemmé. Egyszerűen belezúgtam Pestbe, meg Budába, meg úgy az egész büdös, zajos fővárosba.

Akárhányszor elindulunk Galgahévízre, tátott szájjal bámulok kifelé az ablakon, és vágyódom a Margitszigetre, a Parlament elé, és folyton folyvást azt kérdem: "látta-e már Budapestet éjjel?".

Nagyon valószínűnek tartom, hogy a nagy Pest-lamúromban vastagon benne vannak a szentimentális zenék a városról, amik olyan képet festenek róla, ami azért nem mindennapos látvány és nemis elsődleges asszociációs vonal...

Operett szeretteti meg velem, és cserébe elmegyek az Operettszínházba. Látni akarom Dolhai Attilát, Homonnay Zsoltot és Polyák Lillát... A Rómeó és Júliát... Meg Budapestet éjjel és nappal...

Megtanulni kötni, tengerparton kutyázni, MKB meccsre járni, és annyi, de annyi minden van még... A legeslegfontosabb és az elsődleges álom viszont a csodálatos család...

7ea637e5e37e4f79ded029f891a57a7d2cc5c70fc862cde9772c3bde197e9908

Ez az az álom, amely ha valóra válik, talán a többiről le is mondok...

Szólj hozzá!

Címkék: könyv család repülés álom gordon ramsay kötés bakancslista Budapest Anglia Beckham Operettszínház Sir Alex Ferguson Pearl Harbor Old Trafford

2013.10.27.
18:07

Írta: Suzn7

Visszaemlékezés - akkor még a sötét oldalon...

Próbálnak vigasztalni - hogy ugyan már! A doki azt mondta, szép! Hmm, ő biztos látott már csúnyábbat is... Estébé, estébé.

Na igen, elvégre minden viszonyítás kérdése. Hát rohadjon meg a vizes kövön, aki ezt a sok okosságot kitalálta, majd terjeszteni kezdte. Tutti, hogy nem volt az életében soha semmi szörnyűség. Csak osztotta az észt, miszerint idővel minden jobb lesz, a türelem rózsát terem, találsz jobbat és persze, nem érdemelt meg téged. Ezek nem sallangok, nem üres frázisok, ezek faszságok!

Egy az egyben!
Ki hallott már ezeknél nagyobb állatságot. Dühös voltam. Tudtam, láttam, és éreztem már ezt-azt az életből, még akkor is, ha a sok gyökér azt gondolja, hogy az életem egy habos-babos tündérmese flitterekkel és tűzijátékkal.
Mindenképp. Most itt fekszem a rémkényelmetlen kórházi ágyamban és azon töröm a fejem, hogy vajon hogy fog ez majd kinézni… El sem tudom képzelni. Az egyetlen heg, ami úgy 8 éves koromból származik, és a kézfejemen ékeskedik: a drágalátós unokaöcsém a frissen tű élesre hegyezett ceruzájával megpróbálta összefirkálni az alig kész mesterművemet, mire én odakaptam a kezem és azzal óvtam. Hát, fájt. Az tény. Tizenpár év után úgy elhalványult, hogy már csak én tudom hol és mit keressek, ha kíváncsi vagyok az aprócska nyomra. Ehhez képest engem ezek kettészeltek, mint egy darab karajt, egy szép görögdinnyét, egy oldal szalonnát. Nem, nem vagyok éhes. Ugyan! Napok óta nem láttam táplálékot, csak a betegtársak kezében és kezdek bedilizni…
Aztán újra elmerengek a hegügyön. Hiába mondják, hogy olyan fiatal vagyok, gyorsan regenerálódom és semmi sem lesz abból pár év múlva… Itt a baj! PÁR ÉV múlva. Nem jogos, hogy én a fiatal éveimet nem azzal akarom tölteni, hogy egy hülye vágásnyom miatt vergődöm?
Az orvos szerint szép - ez jót jelent. Ahha. Ismerem én az orvosokat. Ismertem olyat, aki inkább feldagadt pofával rendelt, de ő ugyan nem megy fogorvoshoz, mert fél. Csodás. Ha ezek a kaszabolóművészek lennének a helyemben, lefogadom, hogy a műtét előtt ezer évvel felkeresnék a legspecialistábbat és lefixálnák, hogy mikor és hogyan tüntetik el majd a nyomokat. Előbb tudnák a rekonstrukciós beavatkozás mikorját, mint a valós műtétét…
Persze abban is van valami, hogy ha nagy bajokról van szó, ők már aztán láttak ezer meg egy sokkal súlyosabbat; de tény, hogy nekem ez a legnagyobb. És erről nem nyitok vitát!

1229892_640144142675944_52054854_n

Akkor még engem vettek körbe fehérköpenyesek, ma én is abban rohangálok. Próbálok jó lenni: annak, aki igényli, elmesélem, nekem mi segített és mi nem. Hátha. Igyekszem ott lenni, segíteni, könnyíteni. És valahogy minden fáradtságom elmúlik, mikor fürdetés után a beteg, idős nénike puszilgatja a gumikesztyűs kezemet, és bár addig meg sem szólalt, akkor azt mondja: köszönöm!

Szólj hozzá!

Címkék: kórház emlékek nővér betegek seb heg sebészek

2013.10.22.
15:19

Írta: Suzn7

Matekiszony és tér és viszony

Tisztelem a magasságot.
Tisztelem, méghozzá olyannyira, hogy távol maradok tőle.
Nem mentem mérnöknek, mert nagy valószínűség szerint, ha terveznék egy tornyot, fel is kéne rá mennem, hogy onnan ellenőrizzem a dolgokat. Nem kérek belőle.
Hmm, az a tény, hogy mellesleg segghülye vagyok fizikából és matekból, abszolúte nem számít...

STUPID_MATHS_by_HikaiTheCat

Szólj hozzá!

Címkék: matek tek fizika torony magasság tériszony mérnökök

2013.10.16.
20:30

Írta: Suzn7

Cuha-völgyi jetilány 2.0

Mint magának a múltkori Ten Shin Kai-os túránknak, az azt követő bejegyzésnek is volt sikere, ezen pedig felbuzdulva megírnám a második részt.

Tehát kezdődött a dolog egészen pontosan valamikor a kora hajnali órákban, ami nem volt elég, hogy vasárnap és reggel - mikor az ember lánya tizenegyig ki sem bújna az ágyból, csak azért, hogy utána fél napig sopánkodhasson az elcseszett, kárba veszett, elfuserált fél napján - de hideg és sötét és köd. Hogy reggel, azt mondtam már?!

Lehet, hogy túlmisztifákáltnak tűnik a dolog, de ha szegény fejed még marhára nem törődött bele a hajnali kelésekbe (mentőállomáson váltás 7-kor, kórházban hatkor), akkor bizony tud ríni a szád azon, hogy a vasárnap is hajnalok kicseszett hajnalán kezdődik. De nem baj, ha lehet utazni, mit számít a kelés, majd dél tájban úgyis felébredek a buzi sötét erdő kellős közepén és talán nem arra, hogy a fagyott lábamat egy vérnyúl csócsálja. Talán. Majd kiderül.

Az egész sztori hatodikán zajlott, és mint a mellékelt ábra is mutatja, nem jött se vérnyúl, se egyéb ragadozó, így egyedül tulajdon énemmel kellett küzdenem, de most azzal sem annyit, mint múltkor, mikor a hegyek fenyegettek... Most csak olyan hegy volt, ahová fel lehetett menni, ha akartál, de természetesen én nem akartam. Na, nem hazudok, akartam. Aztán két lépcsőfoknál visszafordultam. Inkább ettem addig is. Nem tehetek róla, ha magasságról van szó, végem. Olyan tériszonyom van, hogy megdöglök gy stoki láttán is, nemhogy hegyekre ugráljak fel, meg onnan le. Akinek két anyja van, majd az. Én kihagyom.

Ahhoz képest persze ilyesmikről álmodom:

eiffel-tower-france-kiss-love-Favim.com-616382

about_mexico

De a tériszonyom egy nap gondolhatja azt is, hogy keserítettem e lányt eleget, elhúzok, és boldogítok mást - és huss onnantól én leszek a hegyek réme. Lucifernek meg glóriája nő, persze.

Hozzá kell tenni, hogy ezen a túrán pár hülye vízen kívül nem volt más, amivel küzdeni kellett, leszámítva a kisétálást a vasútállomásra az egyetemtől. Az csipetnyit sem volt vicces. Ám nem volt hegy, meg nagy lejtő sem, hála a magasságosnak, illetőleg a túra szervezőjének :)

Kicsit furcsa ezt a saját billentyűzetemmel leírni, de sajnálom, hogy tél lesz és mostanság nem megyünk zarándokolni. Ha jobban belegondolok, minket ismerve, képesek leszünk félméteres hóban is kitalálni valami fain ökörséget, csak mert télen kevés a fesztivál mifelénk...

[caption id="attachment_1784" align="aligncenter" width="610"]4 Ez a kép nem a véletlen műve! Minimális nógatás hatására, de beálltam a srácok edzésére, a kirándulók nagy bámulására... Önvédelmet gyakoroltunk, jó kis technikákat, amivel akár egy ujjal is leszerelhető a támadó. Feltéve, ha tudod, hogy melyik a jobb és bal kezed. Mert én nem tudtam. hirtelen úgy éreztem, túl sok van a végtagjaimból...[/caption]

9

[caption id="attachment_1786" align="aligncenter" width="610"]IMG_6908 Innen indult az egész...[/caption][caption id="attachment_1787" align="aligncenter" width="610"]IMG_6926 A lépcső, ahová NEM másztam fel. Ad egy, lépcső és magas. Ad kettő, a kőrakásoktól a Blairwitch project óta a frász tör ki, szóval felejtős a dolog...[/caption][caption id="attachment_1789" align="aligncenter" width="610"]IMG_7121 Hatalmas fák között gombaházakban lakunk, és mindig vidámak vagyunk...[/caption]

IMG_6982

IMG_7247

IMG_7288

[caption id="attachment_1792" align="aligncenter" width="610"]IMG_7338 Itt már csak az érdekelt, hogy hol az étterem... Hol a teám és hol kapunk kólát...[/caption][caption id="attachment_1793" align="aligncenter" width="610"]IMG_7384 A vonatra várva...[/caption]

4 komment

Címkék: hajnal tériszony vérnyúl tsk cuha-völgy Ten Shin Kai blairwitch project

2013.09.27.
18:23

Írta: Suzn7

Tavaly télen

Magányos. Ez a szó nem írja le elég pontosan azt, amit érzek.  Kevés hozzá. Keresem a szót, de bármennyire vagyok ügyes zsonglőrje a kifejezéseknek, mégsem tudom megtalálni.

Úgy érzem, mintha parányi lennék, parányibb egy hangyánál a hatalmas konyha fehér metlakiján.  Ordítanék, hogy itt vagyok, vegyetek észre, emeljen fel valaki! Simogassatok meg! Kérlek, kérlek, ne menj el mellettem, és pláne ne lépj rám. Esélyem nincs menekülni. Olyan nagyok vagytok, óriásiak, és rettentő gyorsak. Jöttök felém öles léptekkel, én megindulok elétek, mert végre, végre értem jönnek! Hazavisznek…

maxresdefault

Aztán mégsem. Nem visznek sehová. Sőt, majdnem eltaposnak.  Páran meg is teszik. Nem azt mondom, hogy mind szánt szándékkal, mert van, aki akaratlan lép rám. De van olyan is, aki bántani akar. Én nem bántottam, talán csak egy hasonló, mint én és most rajtam áll bosszút.  Engem talált meg, én jövök kapóra és én kapom a pofont. Nagyon kevésen múlik, a cipőtalpak apró repedésein és barázdáin, hogy a sérülések nem lesznek végzetesek. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány közülük nem maradandó.

Miért? Miért bántunk ok nélkül másokat?

Hatalmas bútorok, szövetszálak erdeje a szőnyeg sötét felületén és állandó rohanás. Mindenki rohan valahová, és senki nem figyel arra, hogy esetleg valakinek valami fáj. Egyedül. Elhagyva.

Erőnkön felül dolgozunk azon, hogy másoknak szebbé tegyük az életét, odaadjuk magunkat, megnyílunk, őszinték vagyunk és már-már azt is átadjuk, amit csak nem kéne.

A hála érte, elmarad. Nincs köszönöm, nincs mosolygás és nincs viszonzás. Ott maradunk megnyílva, kitárva és a huzat átjárja a lelkünket. Nincs erő, hogy megmozduljunk, hogy ’becsukjuk az ajtókat’. Tehetetlenek vagyunk.

Elhagyatottak.

1 komment

2013.09.22.
18:09

Írta: Suzn7

Csatárhegyi jetilány 1.0 - Itt fogok megdögleni, avagy képes riport egy aikidós gyalogtúráról

Ez megint lett egy hétvége!

Komolyan mondom, valahogy mindig sikerül úgy megkreálni a víkendjeinket, hogy ahelyett, hogy frissen-fürgén vágnék neki az új hétnek, megint fáradt vagyok, mint a dög és ráadásul a betervezett nagy feladatoknak is csak sacc-per kábé a 90%-ával végeztem.

Mondhatom persze, hogy nagyszerű volt, mert hát ez igaz, de hogy a szótárfüzetemnek, amibe végre a latin kifejezéseket akarom kigyűjteni megint a közelébe se értem, az is ziher.

A péntek egy neurológiai kórismeretek nap volt, mert valami okos úgy találta a sulivezetésben fent, hogy a rém bonyolult emberi idegrendszer tanulmányozására hat óra bőségesen elegendő. Hát marhára nem és majd kutyulhatok itthon magamnak jegyzetet belőle, de sebaj.

A különféle, Grace klinikából már olyan jól ismert subcraniális vérzéseket muszáj volt leöblíteni este, utána meg jólesett egy vödör gumimacival-, és egérrel behemperedni a takaró alá és onnan pislogni, míg fejbe nem kólintott az álommanó.

Másnap reggel véghezvittem a lehetetlent és elmentem három férfival vásárolni. Természetesen nehezített pályán és az élelmiszerbolt helyett a ruhaüzleteket jártuk végig. Szép kis misszió volt, főleg úgy cipőt próbálni, hogy közben megfulladsz a röhögéstől meg a tulajdon visszanyelendő nyáladtól, amit az egyes darabok váltanak ki belőled, de abban megeyeztünk, hogy a horgolt nyári csizmát egyikünk se venné fel, még ha fizetnének érte sem.

Vettünk viszont meleg kabátot, meleg futkosós cipőt és még barna csizmát is - amivel a vásárlási projektet úgy hatvan százalékban teljesítettem is. Kell még ugyanis farmer, meg pulcsi meg egyéb rongyok, aminek viszont majd hétfő délután futok neki, egyedül, tökráérősen.

Egy szombat délelőtt, amikor másfél óra alatt vettem két pár cipőt - már maga a csoda: eddig egy párat nem szoktam találni két óra alatt, de valószínű, hogy könnyítő tényezőként funkcionált a szerelem, amit már egy hete táplálok a fentebb említett hosszú szárú lábbeli iránt.

Miután a számomra elsődleges cél megvalósult, és nem fog lefagyni a tappancsom és ráadásul még dögös is leszek, elindultunk a Sparba elemózsiáért, amit a túrára viszünk.

Túra. Szép szó egy olyan eseményre, mely alatt ötször éreztem minimum úgy, hogy egy erdő közepén fogok megdögleni, és visznek el a vaddisznók Kenyába és válik valóra a Blair witch projekt és a többi.

Egyszer már csaptunk erdei lakomát a Ten Shin Kai Aikido fiaival és lányaival, de az úgy nézett ki, hogy autóval kivonultunk a Gulyadombra, ők edzettek, én meg a Belgyógyászati ápolástan könyvemet bogarásztam, majd utána megettünk egy lakodalomra elegendő mennyiségű szalonnát-kolbászt-paradicsomot és a többit némi kólás és alkoholos folyadékok társaságában, majd majd a megmaradt további két mázsa szalonnát elhordtuk haza későbbi fogyasztásra.

Hát ez most, nem így történt. Mivel gyalogtúrának indultunk, jóval kevesebb (szép kifejezés arra, hogy csak két disznónyi cuccot vásároltunk) élelmiszerrel vágtunk neki az erdőnek.

Központi kollégium start, futóapplikáció átállítva kirándulásra és elindítva a kilométerszámláló és uccu neki a Gulyának. Ott igyunk cseppet, a srácok edzenek kicsit, majd tovább-tovább a kilátóhoz...

20130921_123311

20130921_131042

IMG_6532

IMG_6528

IMG_6519

A képek az mutatják, hogy élveztem a dolgot és ez maximálisan igaz. A vetésis idők után sosem gondoltam, hogy szeretni fogom azt a  "mocskostetvesgulyadombot", amire fttatni szoktak kivinni minket, de hát a szerelem ereje felbecsülhetetlen. Nem vagyok egy antiedzőcipős flancos maca, aki irtózik a túráktól, csak jelen helyzetben, szteroiddal táplálva kétlekedtem az esélyeimben a hegyekkel szemben.

Tévedtem, szerencsére.

Nekem mellesleg olyan tériszonyom van, hogy a hokedlire is akkor állok fel, ha ketten fognak, illetve ha kajáért megy a mászás és az efféle építményeknek eddig csendes alulról szemlélője voltam. Eddig. Most felmentem. Kézenfogva, de felspacíroztam, és a lassabban - váááárj! című vonyítások is szintenként kettőre korlátozódtak (még). A hab a tortán, hogy ki is néztem, fotóztam (gép gondosan csuklóra erősítve) és még pózörködni is volt kedvem, ezen felül pedig majdnem ugráltam örömömben azon a tákolmányon, hogy én ezt mennyire imádom és mekkora fless. Nem is ittam. Pofám. Leszakadt.

Vonultunk vonultunk, eszegettünk csupa alacsony glikémiás indexű cuccot, alacsony szénhidrát-, és kalóriatartalommal bíró dolgokat és megállíthatatlanul szakadtunk a röhögéstől...

[caption id="attachment_1759" align="aligncenter" width="610"]IMG_6537 A kép ne tévesszen meg, az üvegben is bor van...[/caption]

IMG_6549IMG_6581

Ekkor lelkesebb voltam még, mint egy nyolc hónapos palotapincsi - vigyorogtam, mint a tejbetök és egyre csak azt szajkóztam, hogy ilyet akarok még.

Hmm. Jó.

Mire elértünk a második kilátóhoz, megtettünk bő hat kilométert és én még mindig mérgezett egér-szindrómásan trappoltam a fűben meg a sárban, és csak időnként sejlett fel előttem egy forró tea vagy egy finom pörkölt képe.

A megállókon az aikidókák vágtak százat, tanultak pár technikát, hömbölögtek a fűben (nem tudom a japán kifejezést a technikára, sorry, pedig fain kis neve van), én meg lehemperedtem a táskánkra és kattintgattam bőszen, mint mindig...

IMG_6617IMG_663320130921_143221

Itt még az sem zavart, hogy én lettem a magatehetetlen, fűbenfekvő ellenség, és fogalmam sem volt róla, hogy mi vár még rám. Gyanakodni akkor kezdtem, mikor felhívták a figyelmem a nyugtával a napot című örök érvényű mondásra, annak kapcsán, hogy ez tök laza túra... Miért, nem az?

Hát nem. A szőke agyam eljutott a felmegyünk a hegyre részig, de nem gondolta tovább a hogyan jövünk le dolgot... Arra pedig legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy a lejutás egy rémálommal fog vetekedni, amelyben felváltva szidom a természet teremtő erejét, Veszprém hegyes-dombos képződményeit és egyáltalán minden retkes fűszálat, ami az utamba került. Mikor odaértünk a lemenetel kezdőpontjához, kaptam egy kisebb agyvérzést. Nem láttam, csak egy kurva meredek utat, amin keskeny ösvény vezet lefelé az ismeretlenbe.

Akinek két anyja van, majd az lemegy itt, de én nem. Na, ja, de akkor mi lesz. Itt ülök inkább a hegy tetején, ami csak egy retek domb, de nekem veri a Mount Everestet, és megvárom míg megesznek a rigók meg a vadnyulak, de tutti, hogy neki nem indulok az omlásnak.

Hát mégis. Némi biztatás és könyörgés után, mint egy tojógalamb elindultam félig seggen félig négykézláb, folyton-folyvást megszegve a szabályokat: nem ülsz le, egyenesedj fel és a lábad oldalt, nem nyúlkálsz. Hát én ülve, lekuporodva, lábbal notóriusan előre, mindenféle kibaszott gazba meg korhadt fába kapaszkodva araszoltam egy döglött csiga tempójában. Időnként felsikítottam,és öt másodpercenként elnyüszítettem magamat, hogy ne hagyj itt. Persze szó nem volt arról, hogy a Drágám majd otthagy a büdös nagy erdei veszedelemben, én félúton mégis bepánikoltam és elbőgtem magam. Valahogy jött a holtpont és én úgy érzetem, hogy ez a para nekem sok, inkább éhendöglök az erdőben, de egy lépést sem tovább.

Szétbőgtem a szemeimet, görcsölt a combom, folyt rólam a víz és a könnyeimtől azt sem láttam, hová lépek. Edward Cullent akartam, hogy kapjon a hátára és három ezredmásodperc alatt érjünk le a búbánatos francba, biztos talajra, mert még két perc ott fent és én tuti elpatkolok.

twilight trees

Nem így történt, de azt sem tudom, mikorra értünk le, az biztos, hogy a többiek már ránk csörögtek, hogy jöjjenek-e vissza segíteni, vagy mi is legyen... Nagy nehezen leértünk, és én azt hittem, vége.

Hülye, naiv szőke!

Leérve kézhez kaptam a laposüveget, amiben erdélyi áfonyalikőr lötyögött és olyan hévvel húztam meg, hogy félrement: egy áfonyaszem plusz a korty - majdnem megölt azután, hogy a hegy nem tudott. Congratulation!

A hegyet túléltem ugyan, de cirka ötven méter után jött a következő pofon. A patak. A mocskos patak, amit meglátva annyit kérdeztem:

- Hol a híd?

- Ott előtted, a farönk.

Meg a kismaci nagy farkát azt, én innen nem megyek tovább, én itt leültem és nem érdekel, vagy átdobtok, vagy maradok.

Mivel itthonról írok a laptopról, gondolhatjátok, hogy nem ragadtam ott, hanem csökött lassan, de átvergődtem: háromfelől kaptam az utasításokat, hogy mikor melyik lábam, hová tegyem, én meg azt sem tudtam, melyik a bal meg a jobb, de lassan már a kezedet a lábaddal kifejezéssel is kevertem.

Átjutottam, túléltem, nem hittem el. Hát még a képet, amit megláttam úgy húsz perc múlva...
IMG_6840

[caption id="" align="aligncenter" width="610"]IMG_6858 A hegy tetején lévő pont - onnan jöttem le...[/caption]

Kínomban már röhögtem, mikor arról kérdezett rögtönzött riporterünk, hogy élvezem-e a túrát - mert végülis a pánikolás ellenére visszanézve irtó jól éreztem magam,és az volt bennem, hogy mindjárt vége. Csakhogy Márkóig mentünk...

IMG_6720

IMG_6742IMG_6784IMG_6816

Aztán akármilyen elcsigázott is voltam, csak odaértünk, benyeltem egy kávét, némi kólát és pár szem tökmagot, aztán jött a buszunk és szépen hazaértünk.

Eszelős volt. Eszelős jó. A hazaút a pályaudvarról először messzinek tűnt, de visszagondolva a megtett tíz kilométerre, ide nekem az oroszlánt is!

IMG_6764IMG_6842

2 komment

Címkék: fa túra mérgezett egér kirándulás trend erdő csizma hegy aikido bokor twilight edward cullen cipővásárlás Ten Shin Kai

2013.09.18.
22:29

Írta: Suzn7

Kis szoknyák, hörcsögök és a pletyka jótékony hatásai

És a jókislány-okoskislány énem megint győzelemre vezetett :D

Azok után, hogy este hatig a városban kóvályogtam, még arra is rászedtem magam, hogy ideüljek a gép elé és megírjam legújabb(?) gondolataimat. Mindezt azután, hogy vacsorát csináltam és még tanultam is... Hullafáradtan.

Ma suli után bebarangoltam a plázát egy kedves kolleginával kislányruhák után kutatva. Mit ne mondjak, imádtam. Nem a vásárlás csupasz ténye miatt, bár az is termelte az endorfint, hanem azok az édi kis cuccok, aminek amúgy nem sűrűn megyek egyelőre a közelébe.

"Ha a kislányom nem lesz csajos kislány, agyonütöm". - ezt viszont voltam bátor kijelenteni az üzlet közepén, annyira elkapott a lendület.

Nekem kell majd az öltöztetés öröme. Na, nem az a fajta, mikor miniribancot faragunk az ötévesekből magassarkú csizmával és szájfénnyel, csupán tetszenek a stílusos és szépen öltöztetett kiskölykök. Kisfiúkra ugyanez érvényes. Nálam tutti nem lesz menő a slampos trend.

a2346ad960859b2095f57c895da39f9ff3002f0293eba7f90135340ee87c67557f9911d17bf944ac1a2b4480a0fcaeec5c584c9d2458c8fd6901f80fef28192dc7c0a8a506c391f76923993c3030da313200c48a337c9ab835327edb025a8efd

Miután a tappancsaimat sarokcsontig koptattam az új bokacsizmámban, bevágtam magam a Daiquiribe és vártam cirka negyven percet a Barátosnémre, akivel jó pár óra kávézgatás után betértünk kicsit Rossmannozni, kicsit rongyászkodni, meg esernyőt venni, mert kezd tarthatatlan lenni a vízhatlanságom teljes hiánya. Úgy hallottam az ázott ribanc külső idén ősszel nem dívik.

A nap kérdése viszont az volt, hogy bele tudok-e kezdeni abba az átkozott csalánkúrába. Mivel a szteroidtól a fejem kezd hörcsögi alakot felölteni, nyomozásba kezdtem, hogy ugyan mi a búval lehetne a sok visszatartott vizet kikergetni a szervezetemből, de elsősorban a pofazacskóim tájáról. A feszes comboknak még nagyon tudok örülni, de annak hogy a képem lassan összekeverhető a holdvilággal, kevésbé. Végigolvastam mindent és a rühellt csalán mellé tettem le a voksomat. Végülis tea. Igaz, az íze a posványra hasonlít, és még büdös is, de a brutálvészesenalacsony vasszintemnek is kedvez. Ne, ha meg tudnám inni.

Mire jó egy pletykás pasi? Arra, hogy a kolléganőjével beszéljen a csalánteás küzdelemről, hogy aztán a hölgy megadja az univerzum legjobb ötletét. Örök hála!!!

Keverni! Azt a büdös zöld löttyöt keverni kell. Én citromlével szoktam addig higítani még anno, míg teljesen eldeformálódik az íze, de az eredmény kábé carból fujj lett.

Mivel kell hát keverni? Mentateával!

Uzsgyi Rossmann, mentatea megvesz, mert azt még szeretem is, próbáljuk meg a lehetetlent. Gyerekek, nem hiszitek el, de ez finom! A két tea keverve, mézzel kifejezetten finom! Lelki szemeim előtt az eredeti arcformám lebeg, mert hiába írtam én már cikket a gömbölydedség korrigálásáról, a hörcsög-effekt nem hagyja magát javítani. Makacsul ül a fejemen, kenjek rá bármit, bármilyen szögben. De még nem tudja a drága, hogy kicseszek én vele, és visszaalakítom a megszokottá, elvégre hát az én fejem vagy mi a szösz.

Két és fél deci már pikk-pakk le is csúszott a finom italból, most megyek bekeverem a következőt, aztán majd beszámolok arról is, hogy hova vezet a menet...

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vásárlás kávé hörcsög szteroid csalántea Medrol

süti beállítások módosítása