2014.01.14.
11:33

Írta: Suzn7

Múltidézés - öröm és csalódás

Bár javában túl vagyunk a karácsonyi hepajokon - de most értem el oda, hogy ezt a kis sztorit megírjam.

Az egész az ünnepekhez fűződik.

Képzeljünk el egy szőke kislányt, aki már akkor is velejéig romlott, akarom mondani romantikus volt és mindene volt az ábrándozás, meg az álmok valóra váltása babák segítségével, úgy 5-6 évesen...

Megvoltak a nagy karácsonyi ebédek, majd én szépen irányítottan el lettem küldve csicsikálni. Ez legtöbbször úgy nézett ki, hogy papa leült a fotelba, én a kanapéra, nekem takaró, maci meg kispárna; papának újság és toll (a keresztrejtvényhez), mama meg ráncba szedte a konyhát, s míg én szunyáltam - ő seftelt a Jézuskával.

Mikor megelégeltem a sziesztára szánt időt, esélyt kaptam az ajándékok felfedezésére. Plüssök, babák, társas, mesekönyv - épp mi állt a kívánságlistán, gyakran a fél Vár áruház gyerekosztályi kínálata...

Miután az ember elénekelte a Mennyből az angyalt (ilyenkor idegesen toporogva mama kezével a vállán és csak úgy ímmel-ámmal figyelve a szövegre...), végre lehetett bontogatni. Bontogatás után pedig bele lehet merülni az új babaruhákba, az új legóba és se hall-se lát módon kezdődhetnek az új kalandok. Menet közben kisurranás szaloncukorért, papír szigorúan marad a fán, hogy aztán este felé azt halljuk: "a papírt meg itt hagyja. Nem hiszem el, ezen a fán már nincs is szaloncukor!"

szaloncukor-2

Tény és való, kellett egy zacskónyi a fára dekornak, és még gy alá, hogy onnan lopkodjak. De könyörgök? Hol marad akkor az izgalom? Hol az adrenalin, mikor a kisszobából kinyúlva megmozdul a fa és belengenek a díszek és majdnem leborul az egész, majd a zsákmánnyal ellehet tűnni a balfenéken... Kosárkából nem izgis.

Aztán pár óra után az új játéknak is alábbhagy a varázsa, s elkezdünk áttelepedni a nappaliba, célirányosan elhelyezkedve a fa és a tévé között, s kezdetben még fél szemmel és fél füllel, majd papa elé fészkelve a figyelem átvándorol a beszélő dobozra. Természetesen a kirakodóvásárt mama annyira soha nem értékelte, főleg mikor megpróbálta a teraszról behozni a süteményes tálcát és minden pillanatban a barbie-kon való átesés veszélye fenyegette.

A mai napig tradíció a televízió részéről, hogy Karácsony idején leadják a Sissi-t. Habos-mesés hercegnős film, ami már akkor is le tudott kötni és még a mai napig is letud.

Hiába láttam a trilógiát cirka 10-szer ha nem 15-ször már, még mindig kedvenc. Mint az Abigél. Számomra mindegyikből vannak olyan momentumok és idézetek, amik időről-időre eszembe jutnak és olyankor érzem a bejgli illatát, a csirke ízét és szinte hallom a szaloncukor zörgését meg tulajdon nyápic nyivákolásomat, hogy papa segííííííts, bontsd már kiiiiii...

Hiába. Ma sem vagyok a türelem mintaképe.

"Ha valaha az életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában, minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és mindenhatóságát."
Van tehát egy számomra kultuszfilm; egyrészről van egy valós sztori, meg van a cukormázas film. Tudom az igazság részét, tudom azt, hogy hol vittek be ferdítéseket de a legnagyobb különbség is adott, ami számomra óriási csalódás volt.

Az a rész, melyben Ferenc József drága édesanyja számára már közölt tény, hogy bizony Sissi lesz a felesége, s Zsófia kritizálni kezdi a "nem méltó menyét". Hogy például sárga a foga, nem mossa rendesen... Hmm, a valóság? A fogai egy férjétől kapott nemi betegség következtében romlottak el, ugyanis a fickókám eléggé nagy spíler volt, már ami a nőügyeit illeti. Ezért vagy sem, Sissi a kötelező körökön kívül nem volt hajlandó ágyba bújni amúgy sem daliás urával, sőt, hogy ezért ne szekálja, szerzett neki csajt is.

Jézus Mária, meg az összes szentek. Igazi hollywoodi cirkusz.

A magyarok királynéja amúgy is elég fafejű volt, saját elképzelésekkel az uralkodásról, meg az őt érintő ügyekről, amibe a gyereknevelés 'bűbájos' anyósa szerint nem tartozott bele. A film azon része, hogy Zsófia elvette a gyereket tőle, és maga nevelte - igaz!

Mondván, Sissi túl fiatal meg eszetlen. Hát könyörgöm, akkoriban mindenki fiatalon szült...

Franc az egészbe. Nem ez dühít igazán, bár tény, hogy ezeken a dolgokon évről-évre minden vetítéskor hülyét kapok.

A sarkalatos pont viszont az átverésem.

SissiStill3

90752_1

600full-sissi_-the-young-empress-screenshot

Nagy szerelem, szép nő, és jóképű pasi. És a fene nagy igazság:

201206082153260.Ferenc-Jozsef-es-Sziszi-Ausztria-hercegnoje

empress-elisabeth-empress-elisabeth-sissi-27954241-571-801

Sissi16

Ferenc ronda. Elhiszem, hogy akkor ez volt a divat, de ronda és punktum. Erzsébet meg hát nem egy bányarém, de milyen lehetett a többi nő, ha ő volt az ideál?

Hol van ez a banya Romy Schneiderhez képest?! Oké, elfogult vagyok, de nekem akkor is ő a top, nem a valós asszonyság. Kár, hogy mindketten ilyen tragikusan, fiatalon haltak.

Annex - Schneider, Romy_04

459202-romy-schneider-637x0-1

romy-schneider-mythe-rs-big

romy-schneider

És legyen bár giccs, meg már unalmas, akkor is újra- meg újra megnézem, majd pedig elolvasom ezeket:

michael-jurgs-romy-schneider-viharos-elete--9482151-90

covers_144840

És valahogy nem gondolnám, hogy egyszer is kigyógyulnék belőle :)

3 komment

Címkék: karácsony emlékek sissi múltidézés csalódás

2014.01.10.
16:15

Írta: Suzn7

Vendégkönyv

A vélemény fontos, kezdje a Vendégkönyvnél!

Gondoltam egyet és úgy döntöttem, csinálok ilyet is. Mert miért ne lehetne?

Vendégek vagytok, bár remélem otthon érzitek magatokat az oldalamon :)

Ide megírhattok jót is, rosszat is, azt is, ha nem tetszik a háttér, vagy épp azt, hogy baromságokat irkálok - ez utóbbinak mondjuk tudatában vagyok...

Jó véleményezést, igyekszem minden észrevételre reagálni, s tudásom szerint változtatni!

Puszi,

Suz'n

gaestebuch-top

Szólj hozzá!

2014.01.05.
17:06

Írta: Suzn7

Rettegés

Rettegek a szakvizsgámtól.

Egyszerűen álmatlan éjszakáim vannak a gondolattól, hogy idén júniusban olyat kell tennem, amit még soha. Szakvizsga. Mentőápoló. Basszamegbasszamegbasszameg!

Remegek, de mégis minden ki-becseszett alkalmat megragadok, hogy valami egetverően más dolgot csináljak a tanulás helyett. A satnya dög énem belehajt a főzésbe, a moziba, az itthoni filmnézésbe, az ágyon való hempergésbe; bármibe, csak a könyveimet ne kelljen látnom. Persze van nekem tanulási kedvem, de az a baj vele, hogy legfőképpen akkor jön elő, mikor esélyem nincs megvalósítani: mikor gyakszán vagyok, mikor alszom, mikor épp kötelező érvényű összejövetel van - olyankor, mikor tényleg nem lehet.

1008418_598280110195681_1249146557_o

Ha meg nekiállok, az valahol olvasásnak minősül, kivéve, ha jegyzetet kreálok. Olvasáshoz nekem létszükséglet a nasi, a rágcsa... A kedvenc csipszemhez meg méltatlannak érzem az ápolástant és olyankor jön az, hogy félrelököm a könyvet, előveszek egy régi, ezerszer olvasott, jól bevált kötetet és hipphopp megfeledkezem a tetű céljaimról...

 

Előre látom sanyarú sorsomat...:

wallpaper-1603951

5 komment

Címkék: para tanulás vizsga

2014.01.03.
21:58

Írta: Suzn7

Túl sok fa és egy szem fejsze...

Még nem is ütött éjfélt az óra, egész pontosan az internetes rádió szpíkerje még nem jutott el a három-kettő-egyig, mikor nekem már azon kattogott az agyam, hogy mit kéne idén mást vagy másként vagy máskor csinálni...

Az tuti biztos volt, hogy le akarom tenni a mentőápolói szakvizsgámat, még ha jelen pillanatban ez a rémálmaim netovábbja is. Mármint nem a sikeres vizsga, hanem épp a bukta. Soha nem buktam meg efféle vizsgán, így nem is szándékozom a 2014-es évet ezzel koronázni. Tehát tetszenek vagy sem az atóniás vérzés és társai kifejezések; neki kell ülnöm és tanulnom kell. Eldöntöttem, hogy naponta egy órát minimum rászánok a dologra, és szépen elkezdem kidolgozni a témaköröket. S igaz ugyan, hogy ezt rég csinálni kéne az oktatónk szerint, aki azt mondta, hogy ott a könyv, csak tanulnunk kell - én meg erre annyit tudok mondani, hogy nem levelezőre járok és bizony ahhoz, hogy három év anyagát egy alatt sajátítsam el nyolcórás gyakszák és fizikai terhelés mellett; kéne némi nem ű segítség. Arról nem beszélve, hogy a Crohnom és a minimális vasszintem sem fokozza az elmém ruganyosságát...

main_image

Ha már Crohn, attól sem ártana megszabadulni... Engem nem különösebben érdekel, hogy pszichoterápia, jóga vagy épp infúzió kergeti el a pocakgebaszt, de tutti, hogy nincs igényem rá. Itt állok az új kezelés küszöbén, lévén, hogy a régibe majdnem sikeresen belemurdáltam; és azon kattogok, hogy képes leszek-e magamba szúrni a tűt, vagy sétálhatok be kéthetente a kedvenc nővéreimhez egy kis böködésre...

Nagyon, de nagyon kezd igényem lenni a mozgásra, de jelen vasértékkel arról is le vagyok kapcsolva. Egész pontosan szabad, de ha nekiállok futkozni vagy ugrabugrálni, illetve kicsit megemelkedik a pulzusom, félő, hogy a szívem unja meg a játékot. Bele sem merek gondolni, hogy ilyen logika alapján, még mitől tilthatnának el :D

zumbabanner-1

Zsongani akarok itt is, írni és írni és írni... Indulni szeretnék a Bloggerina 2014-en. És nyerni sem lenne rossz!

Adminisztrátor lettem az új Aikidós oldalon is, oda is írogatok és a legújabb terv az, hogy elolvasom a Drágámnak beszerzett aikídós, szamurájos, harctechnikás és önvédelmes könyveit, majd azokról is írom a kritikákat és az ajánlókat...

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/366/TN6_B891226.JPG

A polcon ott sorakoznak az újabbnál-újabb kötetek, és azokhoz sincs időm nekifogni. Egyedül Tominak nem bírtam ellenállni... De nem is csoda:

Cirka öt percig tett-vett, matatott, pakolt, rendezkedett az asztalon, amin nem volt semmi. Halálosan komoly, elmélyült ábrázattal igazgatta a semmit. Aztán egyszer csak kész lett, és visszafeküdt aludni. […]  Reggel kérdeztem Marcit, mi volt ez? Teljes természetességgel felelte: ne mondjam el senkinek, de gátat kellett építenie a kis krokodiloknak, nehogy elvigye őket az ár.  Öt percig röhögtünk.  Öt percig röhögött a csapat is a reggelinél, amikor elmeséltem. Marci is velünk nevetett, pontosan tudta, hogy el fogom mondani.

854624_5

Hetek óta zajlik az én másodblogom pisztergálása, mely még azért nem készült el, mert egyszerűen nincs időm és szuflám többre... De, jövök! Csinálni fogok mindent, amit itt leírtam és attól tartok, még többet is.

Velem lesztek?

 

 

 

2 komment

Címkék: írás gyógyulás könyvek 2014 croh Kása

2013.12.31.
16:35

Írta: Suzn7

Így volt szép, így volt csúnya - 2013

Elkészült a vacsora, készek az idegeim is, és még nem is ittam. De ezt az összeállítást azért összedobtam.

Remélem élvezni fogjátok!

Január Kedvcsináló: Best of Suz’n - itt bizony javában ment a kampány, zajlott a Bloggerina 2013 a Nők Lapja Café rendezésében, én pedig hittem, hogy sikerül. Végül 350 jelentkezőből a TOP50-ben végeztem. Köszönöm Nektek!

Február Hullasz? Adok én neked! – Ricinussal a világ ellen: csajok és frizura. Mit kéne ezen magyarázni?!

Március Mama, a nyuszi idén répatolvajlásért ül a dutyiban? - Na, igen. Ezer terv és ezer ábránd, aztán helyette jött minden más; de nem tettem le róla. Éljen a fegyencedzés!

Április Antiszocik esti meséje - az éjszaka közepén a nőszemély az érdeklődési köreiről ír... Sok kép, sok duma...

Május Hová tűntem? – a fejsze és a kemény fa esete - így indult a mentős pályafutásom!

Június Figyelem, gyógyegérveszély! - visszaemlékezés a sok kreténre társkeresőről, akiken átvergődtem, mire megtaláltam A Szerelmet.

Július Hercegek jönnek-mennek, a két királylány örök – “You’re my person” - vallomás a legjobb Barátnőmhöz, Barátnőmről, Barátnőmnek...

Augusztus Szerelemről. Röviden - arózsaszínködmégmindigjelen.

Szeptember Világvége első fokon - apró kifakadás

Október Cuha-völgyi jetilány 2.0 - óriáshiszti és a hegyoldal. A csatárhegyi jetilány hithű folytatása

November Best of listám az ABC nyomán - filmek, ízek, imák és szerelmek

December Láncfűrésszel a szerelemért - filozofálgatás a mégmindigtartórózsaszínködről...

Hát ez voltam én 2013-ban... Remélem, jövőre is velem lesztek, és még sok-sok új Olvasó esik be véletlen vagy akár direkte.

Boldog Újévet és szuper bulikat Mindenkinek!

cropped-788.jpg

2 komment

Címkék: visszaemlékezés best of összefoglalás 2013

2013.12.31.
11:35

Írta: Suzn7

2013 in review

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here's an excerpt:

The concert hall at the Sydney Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 12,000 times in 2013. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 4 sold-out performances for that many people to see it.
Click here to see the complete report.

2 komment

2013.12.31.
11:30

Írta: Suzn7

Az elmúlt évről I.

2013 a Wordpress szerint :)

64 új poszt erre az évre? Igen! Mert Ti akartátok!

Köszönöm!

 

http://suznvilaga.blog.hu/media/image/2013-12-31/5862187/

Szólj hozzá!

Címkék: wordpress 2013

2013.12.29.
18:43

Írta: Suzn7

Már azt hittem, elveszett a molyos énem...

"Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó."

(Szerb Antal)

Alig vártam, hogy hazaérjek és nekiállhassak:

Kép

Szólj hozzá!

Címkék: olvasás

2013.12.28.
20:36

Írta: Suzn7

Balfa**abb, mint Bella Swan – Hogyan essünk pofára Veszprém legforgalmasabb pontján?

Csodálatos száraz péntek délelőtt volt, abból a szempontból, hogy legalább a síkos utaktól nem kellett félnem, ha már egyszer beteg voltam.
Pont emiatt tartottam a kórházba, ugyanis utolsó gyakorlati nap lévén ki kellett pakolnom a szekrényemet, leadni a kulcsot, estébé, estébé…
Szép, komótos, afféle jól megszokott, rheumás csiga tempóban vonultam a célpont felé, mikor az egyik zebrán átérve futáshoz hasonló fizikai helyzetváltoztatási módszerrel nekilódultam a következőnek. Igazi nyugdíjasfuttató az OTP előtti gyalogátkelőhely, mert bizony a kettő közti kétszáz méteres távot ajánlatos sprintben megtenni, ha a másodiknál nem akarunk negyedórát rostokolni…
Épp elértem a járdaszegélyhez, mikor azon kaptam magam, hogy különös szögből és meglehetősen közelről vizsgálgatom a zebrafestés elemi részecskéit.
Pofával a flaszteron! A térdeim mocskos módon fájtak, a lámpa pirosra váltott, a hónom alá pedig két erős kar nyúlt és emelt vissza a járdára, ugyanis a következő pillanatban megjelentek az autók ott, ahol nemrég még én feküdtem…
Azt sem tudtam hol vagyok, a térdkalácsom erős kényszert érzett, hogy elváljon a lábam egyéb partícióitól, én ijedten lestem körbe:
Jól van?
Megszédült?
Menjünk kórházba?
Nem kell kórház, csak megcsúsztam. Jól vagyok, nem szédülök, minden rendben, csak a térdem fáj.
Bassza meg! – ez volt az egyetlen mondat, ami kijött a számon a landolás utáni pillanatban, és később sem tudtam túl választékosan beszélni. Miután elmúlt a kezdeti pánik, nekiindultam a kórháznak, hogy elvégezzem az elvégezendőt. Beszórtam a cuccom egy szatyorba, nagy nehezen bezártam a szekrényt, majd az irodán leadtam a kulcsot.
Mi lesz a hiányzásokkal?
Mi az, hogy mi lesz? Beteg voltam baszki, nem lógtam, nem értem minek a cirkusz. Krónikus betegként örülök, hogy élek; nehogy már attól kapjak agyvérzést, hogy mi lesz a hiányzásokkal…
Az iskolával rendezzük, aztán majd májusban pótolom… - csak ennyit bírtam felelni, miközben a fejem majd felrobbant. Ki a tökömet érdekel ez, mikor most is beteg vagyok, ráadásul kezd a könyököm átkozottul fájni…
Sarkon fordultam és kivergődtem az épületből. Menetközben felhívtam Papust, hogy mi is történt, de megnyugtattam, hogy semmi bajom, csak röhejes, hogy a Twilightos Bellát megszégyenítő bénasággal esek pofára ott, ahol száraz az úttest, egyenes a felszín és még magassarkú sincs rajtam. Röhögtem az egészen.
Aztán elértem a fodrászhoz, és ott már akadtak nehézségek: a kabátomat fogszorítva vergődtem le, később pedig csak bal kart jobb karban ölelve bírtam közlekedni az üzleten belül. A csajok kezdtek beparázni… Menjek be a balesetire, vagy várjak estig, de ez valószínű, hogy rosszabb lesz, jobb nem… Igazuk lett. Először jött a Jeanne D’ Arc, hogy majd én egyedül, aztán jött a nyúl-énem: mi lesz, ha esetleg bénaságom eredményét műteni kell? Ott fogok megdögleni a műtőasztalon a várakozásban???
Mire a hajam elkészült, lakktól bódultan és rém csinin tárcsáztam az én Drágámat. Baj van, baleseti, biztos, ami biztos alapon. Jött a para. Hívjuk fel Papát is. Még nagyobb para. Hurrá!
Drágám értem jött, be a balesetire, és viszonylag hamar, úgy 10 perc várakozás után be is hívtak. A doki gyengéden megmozgatta, majd elküldött a röntgenbe. Na, ott jött ám a nemulass!
Erre fordítsam, arra tekerjem, és a tudom, hogy rossz, de muszáj.
Én meg mondtam erre, hogy tudom, hogy muszáj, de menten besírok a fájdalomtól. Aztán kibírtam. Éljen Jeanne D’ Arc!
Mire visszakeveredtem a pozitív eredménnyel, hogy nincs törés, másik doki bácsi fogadott. Na, ő nem volt olyan bájos: jól megcsavargatta az amúgy is felrobbanni készülő bal könyökömet… Hurrá! Közölte, hogy ez „csak” zúzódás, és akkor is gipsz. Na, faja. Végre írhatnék a suliban, erre mégsem. Ennyit a grafomániámról.
A gipszelő emberke tanácsokkal látott el, miszerint víz nem érheti a kezem, így érdemes segítséget kérni fürdéshez, aztán meg összekötni a kellemest a hasznossal.
Aha, aztán betöröm a koponyámat is a fürdőben – mondtam és hirtelen baromi öregnek éreztem magam. Ahelyett, hogy az ötlet opcióin törném a fejem, pokolba kívánom azegészet? Jézusmáriaésazösszesszentek!

image

12 komment

Címkék: gipsz zebra pofára esés tsk Ten Shin Kai

2013.12.28.
14:00

Írta: Suzn7

Láncfűrésszel a szerelemért

Ültem múltkor az autó hátsó ülésén, és bámultam kifelé az ablakon. Eső esett, a vízcseppek folytak lefelé az ablakon. Elindult egy kisebb csepp víz, és az útjába kerülő többit sodorta magával. Kisebb kitérőkkel, de mindig ugyanazt az utat járta be.
Akárcsak mi.
Ott vannak a semmitmondó találkozások, a felejtésre ítélt rossz randik, a ma is könnyeket előcsaló nagy szerelmek és mind-mind egy úton futott. És akármilyen rossz is volt, tulajdonképpen nem felejtjük őket. Lehet, hogy nem emlékszünk minden apró-cseprő részletre, és bizonyos dolgok is csak akkor jutnak eszünkbe, ha kezünkbe akad egy szakadt, régi levél; s talán a szeme színe sem sejlik fel előttünk, de a tanulság és a lényeg megmarad, még akkor is, ha ezt akkor ott nem is ismerjük még fel.
Ha jobban belegondolok, minden új kapcsolat a régi javított verziója. Kár, hogy nem olyan egyszerű, mint letölteni egy újabb Windows-t. Aztán, ha jobban belegondolok, épp ez adja a varázsát.
Dolgozni kell rajta, keményen küzdeni és kaparni érte, hogy működjön; de mégis el kell felejteni a taktikákat.
Ezelőtt sosem tudtam.
Nem úgy taktikáztam, hogy baj legyen belőle, mégis mindig megütöttem a bokám, de leginkább a szívemen keletkeztek újabb horzsolások.
Akartam dolgokat, olyannyira, hogy nekifeszültem, és vésővel igazítottam a kimondott szavakat, a tetteket, és ha kellett láncfűrésszel estem neki a teremtés koronáinak, csak érezzem végre azt, és történjen végre úgy, ahogy mindig is szerettem volna.
Nem ment.
Most már nem csodálkozom rajta, cseppet sem, hiszen boszorkányság és erőszak még sosem idézett elő csodákat, legfeljebb szívfájdalmat és világvégét.
8 hónapja értem meg rá, és értettem meg, hogy mit sem ér az agyalás, meg a sok hülye ábrándkép, ha a sors nem úgy akarja, úgy sem úgy lesz.
Aztán beütött a kénköves pokol, a szó legcsodálatosabb értelmében.
Nem ment a matekolás, nem volt átálmodozott éjszaka és furfangos email, melynek a végére mintegy véletlenül névjegyet kreáltam, hátha felhív (nem hívott).
Egyszerűen betoppant az életembe Ő, és én rángattam a vállamat. Oké, hogy jóképű, oké, hogy jó a humora, oké, hogy intelligens, de nem érdekel.
Nem fogok bezsongani, és azokat a tetves pillangókat a gyomromban majd elintézem Chemotox-szal.
Én voltam maga a megtestesült tojok rá, a nem érdekel hercegnő; és láss csodát! Olyan varázslat kerekedett a dologból, hogy még most is beleremegek, ha eszembe jut az első randink. 8 hónap. Nem hatvan év, mint a Mamáék, de ők is voltak 8 hónaposak. Meg még egy hetesek is. A hatvan év nem negyvenkét évnél indul.
A szerelemnek nem kell erőfeszítés, nem kell várni, és legfőképpen nem szabad akarni. Én is erőlködtem, vártam és mindennél jobban akartam. Felejtsük el. A recept annyi, hogy hagyni kell, hogy vigyen. Erős a sodrása, nem kell evezni, nem kell kepesztetni, de ha betoppan, ajánlatos kitárni az ajtót és beengedni. Ha nem nyitjuk ki, ránk töri.

De meg fog jönni.

image

3 komment

süti beállítások módosítása