Bár senki nem hülye, és észreveszi, a külső megjelenése az oldalnak átment némi nemű változtatásokon. Gondoltam frissüljünk, szépüljünk, okosodjunk. De ez csak a külső!

Remélem nem a levegőbe dumálok és be is tartom ama fogadalmamat, hogy ettől kezdve gyakrabban jelentkezem majd. Nem ígérek napi három kisregényt, sem havi egy trilógiát, de jövök. És mesélek. Mutatok. És ajánlok.

Egyelőre egy kis keretet találhattok Ajánló címszó alatt, amire ha rákattintatok, elnavigál benneteket a tárgyával kapcsolatos ismertetőre. Lesz könyv, lesz program, lesz album, meg ami a csövön kifér. Aztán, ha minden jól megy, akkor ez is többszöröződik és nem győztök majd kutatni a dolgok után...

Emellett odavarázsoltam egy kis idézetes boxot is, mert rajongok értük. Ha nagyon nem tudom, mit csináljak, nekiállok olvasgatni... Ha nem találok kedvemre valót, akkor idevezet az utam:

http://www.citatum.hu/tag/Sassy7/kedvencek - ezek a saját imádottaim.

Szeretem, ha vicces, szeretem ha üt, és azt is ha fáj. Meg mikor jön az úristenezés, hogy ezt mennyire ismerem... És van, mikor tényleg ismerem, mert én magam jegyeztem le, a saját életem egy darabja. Egy hatalmas poén a szilveszteri pókerről, vagy egy szívszaggatóan fájó gondolat, ami hajnali háromkor fogalmazódik meg bennem.

Ilyenkor felülök, nyúlok a kis noteszemért, és körmölök. Mert már nem hiszek a "tutti, nem felejtem el-ben". Mert abból mindig a tutti, hogy elfelejtem lesz...

Ez inkább a vicces dolgokra igaz, a keserű fogalmazványok belém égnek, mint kereszt a vámpírba...

Például van egy film is ilyen. Nem vámpíros. Ilyen kesernyés-fájós. Ma láttam harmadszorra. A címe az, hogy Tegnap éjjel (Last Night).

Négyszereplős film leginkább, két szálon futó sztorival. Adott egy házaspár, Keira nagyon-vékony-nagyon-csontos-de-mégis-nagyon-csípem Knightley és Sam öltönyben-is-de-állati-jól-fest-a-nevét-leírni-viszont-nemtom-sosem Worthington.

Az idilli képbe pedig beleesik Eva mindenki-olvad-tőle-de-nem-értem-miért Mendes, illetve Guillaume egy-szót-se-szóltam-a-nevedért-Sam Canet.

A sztori egy éjszakát mesél el, és mélyen elgondolkodtat, legalábbis engem sikerült neki.

Mit teszel, ha rájössz, hogy új kollegina kerül a férjed cégéhez, akiről ő nagyban kussol... Aztán kiderül, hogy igencsak működik köztük a kémia és másnap együtt mennek üzleti útra... Bemajrézol? Leordítod a fejét? Darabokra cincálod a csajt...?

És mi van akkor, ha a feleségednek van egy exe, akiről úgy hallgat, mint ama nevezetes sír? Azt se tudod, hogy valaha létezett... Csak ahogy te elmész a kolleginával, mert ő aztán csak az... A csávókám pedig megjelenik és megelevenedik a múlt... Közös vacsi, vodkamartini, és az emlékek...

Semmi.

És ha a bűbájos csupaszáj munkatársnő magasról tesz arról, hogy jegygyűrű csillog a félisten férjurad ujján? Ha mindenáron azt mantrázza, hogy vonzol, mint egy kib* mágnes? Hogy őt nem érdekelné, ha lenne pasija, mert akkor is ráugrana?

Na, és ha a csávó még nem tett le a feleségről? Ha még mindig dobná az aktuálist, felrúgna mindent és visszajönne érte? És a feleség sem lenne közömbös, mert mi a fucknak jöttél ebbe a konyhába, mostmár ez is közös emlék lesz veled...?!

Na, meg kinyomjuk a telefont, meg sunnyogunk, ha jön egy ismerős szembe és megkérdi, hogy hun a hitveskedves??

Én végigtutultam a filmet, mert ne legyél már kanegér, nem akarhatod ezt a macát; héé a férjed sokkal jobb pasi, mint ez a szőrös idiótavigyorú exmajom, úristen, de béna pasi és de hülye a szövege, a férjed meg sármőr a lába ujjától az utolsó haja száláig!!!

Nem lövöm le a poént, nem árulom el, kivel mi lett, de én kiakadtam a filmen. Kicsit falhozkent és kissé felkavart. Akit érdekel, nézze meg.

[caption id="attachment_993" align="aligncenter" width="286"] Sam Worthington. Nem tudom ez zakó-e vagy öltöny, tök mindegy. Jól áll. Majd ha a fiúkák megtanulják a platformot, a clutchot, meg a bolerót; én is megtanulom ezt...[/caption]

[caption id="attachment_991" align="aligncenter" width="388"] Keira még anno a Csavard be, mint Beckham-ben Jonathan húdeimádom Rhys Meyers-szel :P[/caption]

[caption id="attachment_985" align="aligncenter" width="388"] Oké, nem egy csőgörény... De nagy a szája, a feje, a szemöldöke... és a mellei is persze. Góliát. Kevés ennek egy Dávid... Nem értem a pasikat...[/caption]

[caption id="attachment_983" align="aligncenter" width="388"] Guillaume Canet. Mint a dél-afrikai pincsikutya elnevezése latinul... Helyes, így. De vigyorban, hát nekem majom... :D Sam mellett szűkölve bujdokolhat a szék alá... Se kiállás, se semmi... :D Nem nyertél meg, pajtás...[/caption]

Ahogy néztem papával a filmet, eszembe jutott egy dolog. A nőkről. A nőtípusokról.

Van ugye a szomszédlány effektusos csaj, aki nem az a úristenmentemlekaparomatapétát, de mégis őt akarja minden pasi majd egyszer feleségnek. Az agyasabbja már előbb kapcsol. Nekem ez ránézésre Katherine Heigl. Csini, még szöszi is. Szája meg akár a bécsi kapu.

Mondjuk lehet ezért imádom annyira. Ez nem viszi közelebb a pasikhoz, de legalább őszintén odaugat. Inkább így szeressék, mint megjátszós nyuvadékként.

Aztán ott van a tyúkanyó típus, aki bármikor mész, eléd rak egy háromfogásos vacsit/ebédet/csakúgykaját. Őt is ismerjük. Aranyos, bájos és még jól is lakat. Jó anya-, és jó feleség-alapanyag.

Csak ha nem tűsarkúban és kisestélyiben főz, mint a celebek a pisztráng  a muffinon című műsorokban, akkor nem biztos, hogy ez elsőre leesik a nagyérdeműnek, akik inkább értékelik a nem férek be az ajtón a melleimtől egyedeket, mint a tyúkanyót.

Na nekik kell Eva Mendes. Ahogy néztem a csajt a filmben, megfogalmazódott bennem, hogy mi a karakter neve: az Ősribanc.

Annak született, akként él, és akként végzi.

Nála ez a sorsfeladat. Csapd le, vedd el, tipord meg.

Jájj. Felesége van? Kit érdekel?! Gyerek? És aztán! Ő odamegy és ha kell, vedd el alapon lenyúlja... És nem változik. Nem lesz belőle bűbájos tavasztündér, meg Holle anyó sem. Szerintem ez a veszedelmes dög változtathatatlan.

Van, aki csak átmenetileg romlik el, van, aki kicsit ilyen, de az ősribanc, az ősribanc. Mint a kanegér. Nem szelidíthető, nem idomítható - marad, amilyen. Ha megváltozik, akkor nem volt autentikus. Az ilyen MADE IN CHINA címkés. Nézd meg a bugyiján a cetlit.

Emlékszem a régi simsezésemre. A játék, ahol karaktert készítesz, aztán éled az életét a céljai szerint.

Lehet pénzéhes, lehet bulizós, lehet családfan és lehet ősribanc. Vagy kanegér.

Én a hősszerelmes, velejéig romantikus, sohamegnemcsalós karaktert gyártottam: szexi, de mégis épelméjű cucc, nem kurvás smink, és egy férfi. Egy darab. Cél: családalapítás. Asszem kétszer vagy háromszor próbálkoztam meg avval, hogy könnyűvérű nőt kreáltam. Hát kérem, nem ment. Én sajnáltam a delikvenst, akivel párhuzamosan futott acsaj. Mert hú, megcsalja.

Ennyit arról, hogy az elvek változnak. A frászt. Kicsit lehet puhítani, de olyan, mint a karosszéria. Vagy mint a haj. Ha hullámos, mint az enyém? Kivasalhatom, de az első hópehely után csavarodik, mint a rackajuhok szarva... Lehet álcázni, meg mellédumálni, de akkor is az, ami...