A Wordpress majdnem keresztbetett. Akarok rámenni, hogy új bejegyzés, erre újratölt. Rámegyek újra - újratölt. WTF :D
Pedig olyan régen nem írtam. Tuuudom. De túl sok minden történt azóta... megfordult a vilááág.
Múltkor, eléggé múltkor, voltunk moziban. Nem is itt kezdődött. Hanem, hogy életemben másodszorra nyertem. És nem élettapasztalatot (és nem a seggfej emberekről - ez már haladás!).
Első nyereményem pár éve egy Garnier arctisztító volt, annak is rettentően bírtam örülni, de mi ehhez képest a mostani. Ez is a saját figyelmetlenségem miatt volt nagy meglepi, de sebaj! Hirdetett a Pláza szülinapi játékot, amiről már egy hete tudtam: páros mozijegy egy kalandos játékban résztvevőknek. Hmm, elmélkedtem a tányér fölött - mit kell csinálni? Falat mászni? Valakit bepalizni? Tuti valami eszement feltételekkel kiírt hülyeség egy bábmesére hároméveseknek.
Telt az idő és a nagy közösségi oldalon megjelent: játék, nyeremény A nagy kaland c. filmre páros belépőjegyek... Pff, lájkolni kell. Lassan az ötöslottót is facebookon sorsolják, és ha meg nem vagy fent, úgyis tudjuk, hogy nem létezel. Hát lájkoljunk: egy kattintás és úgysem nyerek.
Vagy mééégis? Úristen, nyertem! "Írt a Pláza"! Két jegy! Utána olvastam el teljesen, hogy az első 40 lájkoló automatikusan nyer. Nesze neked, nagy mázlista :) Végigpattogtam a szobán, majd erőt vett rajtam a düh: de a Drágaschágom éjszakás lesz....nyüsssz! Csessze meg! Minek nyertem??? Óóó, menjünk el valaki mással. Kisorsolom fészen, az első lájkoló jöhet velem :D Na, mindegy, majd kiokumlálom, de előbb elmondom a Drágának. A reakció meglepett: de jó, megyünk moziba!!!
-Nem, nem megyünk. Te dolgozol.
-Nem.
-De.
-Kicsim, holnap nem.
-Tényleg nem?
-Tényleg nem.
-Este nem?
-Nem!!!
Újabb juhúúú-kör a lakásban és már előre éreztem a mozi-szagot! Mennyivel jobb, mint a kórház-szag, amit ki akarok mosni a ruhámból mindig rögtön, amint hazaérek.
Ami a bejegyzést ihlette, az nem a mozi volt, nem is a nyeremény, hanem a film és a vélemények és az emberi érzések. Húú, már előre mérges voltam. Én hülye, minden film előtt nekiállok lecsekkolni az amcsik véleményét az ott egy éve bemutatott filmekről - ehhez ugyebár különböző fórumok, oldalak adottak. Meg a magyarokét is... Lehetséges, hogy aki látta, azon a véleményen van, mint amiket idézni fogok. De nem az, aki tudja, hogy miről "beszélek".
Tehát, a filmünk adott: Az igazi kaland
Adott a színész, Matt Damon. Bourne-trilógia, A tégla, Sorsügynökség - hogy a legnagyobbakat említsem...
- "Cseszd meg a felkarod, gyerek, cseszd meg, jóóó???"
A szekrény kiürítése, megválás a régi ruháktól, amik anyuról maradtak... Hogy próbál egy 5-6 éves kislány beállni a háziasszony szerepébe, hogy meséli el az apjuk a kapcsolatuk kezdetét... Hogy készül ki a család két férfitagja, az apa és a kamaszfiú a nagy harcban, amit egymás figyelméért vívnak... Én végigbőgtem a filmet. Voltak vicces jelenetek, de azokon is könnyezve nevettem, mert én ismerem ezt. Igaz, hogy 23 évesen éltem mindezt át, de így talán még rosszabb volt, mert igazán felfogtam. Én tudom azt, hogy miket éreztek ők, megértettem, átéreztem. Van, aki olyan mázlista, hogy sosem érti meg ezeket a filmeket, és bár én se érteném. De értem. És tévedés ne essék, nem kívánom, hogy bár tudná; mert ne - de akkor ne beszéljen olyasmiről, amiről fogalma sincs.
Volt egy jelenet, ahol a tigris elaltatása volt a kérdés. Hogy beteg, eljött az idő, altatás. El kell, mert szenved. Vagy mégse. Hogy melyik a jó döntés. Nincs is talán jó döntés... Fájni fog, csak annyi a kérdés, hogy most-e vagy cseppet később. Van, aki ebből annyit látott, hogy adott, hogy van egy böszme nagy macska, és kapjon szurit, vagy sem. Vitázzunk-e egy tigris miatt.
Mély gondolatokat ébresztő film volt ez, mégis némely vélemény giccsnek, meg hasonlóknak nevezte... Most menjek bele, hogy milyen felületes és érzéketlen is a mai társadalom?? Csak magamat húzom fel, de nagyon! Pont úgy, mint anyák napján. Mindenhonnan dőlt a raffaello, mert megérdemlik... Igen, meg. De mi van azokkal, akiknek oda az anyák napja? Akiknek nincs hová menni? Az mit csináljon? Teli volt a tévé, a megasztár, minden a riportokkal - lepjük meg anyut, anyu lep meg minket... és valahol felcsendül a Spice Girls Mama c. száma. Amit másfél éve nem bírok meghallgatni, mert az volt a csengőhang, ha a Mama hívott. Rögtön bőgni kezdtem... És ilyenkor jön a sok dilettáns barom a kérdéssel: de mé'?? Úristen, hová tűnt az értelem és a beleérzés? Kicsit gondolkodj már!!! Hány ember szidta nekem az anyját, hogy ezt nem engedi, azt nem engedi, beleszól... Az Ég áldjon meg! Beleszól! Csesztet! És? De van anyád!!! A válasz: ...pff és??? Nekem valahol lehet, hogy van egy szülőanyám, akiről nem tudom, hogy él-e még, mert kétévesen láttam utoljára. Volt egy Nagyim helyette, aki kilencévesen a szemem láttára halt meg. Utána ott volt a Mama, Ő is elment... És nincs többé... Van még kérdés ilyenkor, ami azt firtatja, hogy de mégis jobb, ha a saját nem lenne??? Gyűlölöm, mikor nem értik meg, hogy igenis, nem tudok minden ócska viccen röhögni, hogy nem mindig áll mosolyra a szám, hogy nem érdekel az a sok felszínes probléma, miszerint lapos volt a buli...
És az igazságtalan vádaskodás, az, hogy olyanok pofáznak bele az életembe, akiknek semmi köze hozzá. Sőt! Akik semmit sem tudnak róla, mármint az életemről és rólam!
Fáj a hasad? Nekem is szokott. Tényleg?? Ahha. Tudod mi az a krónikus bélgyulladás? Lövésed sincs. Akkor az nem az a hasfájás. Ha nekem lett volna bélgyulladásom valaha, nem mászkálnék itt így - mondják. Aha, tehát neked volt. Egyszer? Egyszer. Akkor most képzeld el, hogy az összes tünet szerepel, de nem egyszer mondjuk két-három hétig, hanem örökké, és úgy, hogy nem tudod, mikor jön elő újra! Előjön és ledönt. Nem látsz itt mászkálni, mert fel sem bírok kelni. Lemondok mindent, mert faltól falig közlekedem... És a kutya se tudja mikor jön újra és miért... Csak gondol egyet és hopp, összedönti az életed. amikor épp kedve tartja. Naa? "Lógok" mondják, közben otthon nézem a plafont és azt kérdem, miééért? Miért és honnan jött ez? Ennyi erővel a lottó ötöst elvihetném... Ahhoz se kell sokkal nagyobb esély... ennyi idősen, kinéznek a belgyógyászatról, mert kísérő vagyok, ugye? Nem. De csak vmi enyhe ugye? Nem. De nem tükrözés? De. De először? Nem. Tükrözés, CT, MR, vérvételek milliószor, kétezer lelet és beutaló... és nevemen szólít az összes nővér, az sztk-ban sokszor felnéznek a beutalóból: maga mit keres megint itt?
Elmegyek farmert venni, és olyat próbálok fel, ami bőven nagy rám derékban. Az eladócsajszi gúnyosan rám néz, mikor kijövök a próbafülkéből és ironikusan így szól:
-Ez nagy lesz.
-Majd belehízok.
Úgy néz rám, mint egy ufóra, és látom a görcsöt a szája sarkában, hogy tartja vissza a röhögését. Legszívesebben megmondanám az igazat: én nem azért küzdök, hogy 45 kiló legyek, hanem azért, hogy ne legyek 39 a 164 centis magasságomhoz! És nem azért, mert most azt írták a divatlapok, hogy Beyonce visszahozza a telt idomokat, hanem mert beteg vagyok. És nem bírok enni. Napokig elvagyok annyi kajával, mint te fél óráig. És minden vágyam az, hogy meghízzak. Azt akarom, hogy azt mondják, vidd már arrébb azt a nagy seggedet!!! Legfőképpen pedig azt akarom, hogy az mondja, aki már nem mondhatja. Okos tehén, röhögnél még??
És nem azért fekszek egész nap ide-oda egyik ágyról a másikra, mert egy lusta dög vagyok. Hanem azért, mert annyi erőm sincs, hogy egy mosógépet elindítsak! Nem azért iszok egész nap kaja helyett teát, mert én is egy újabb 49 kilósan már dagadt vagyok - nőszemély vagyok, hanem mert más nem marad meg bennem. Nem másnapos vagyok és nem részeg, nem azért nem adom át a helyem a buszon, mert egy tapló vagyok, hanem azért, mert nagy valószínűséggel elájulnék. De így is sokszor inkább én állok fel, mert a 18 éves fáradt érettségizőknek nincsen rá lelkiereje... Inkább úgy csinál, mint aki alszik. Csak nehogy azt mondják, le szeretnék ülni, elvennéd a táskádat?
Van még másik kedvencem is. Az esküvő téma... Manapság a törvények két esetben engedélyezik a fiatalon való házasságkötést: vagy terhes vagy, vagy menekülsz otthonról. Nem hallottál még róla? Érdekes, én sem. Az emberek mégis úgy viselkednek, mintha ez lenne az egyetlen magyarázat. Férjhez megy, susmus, terhes, susmus... - ennyiből áll a reakció. Oké, ha terhes vagy és férjhez mész mielőtt megszületik a pici, baj? Húú, valaki így gondolja helyesnek, hogy tudja, ki az apja, és fel is vállalja! Jééézusom! Ez téma??
És még örül is neki!!! Úristen!!!! És olyan ruhát vesz fel, amin látszik, hogy állapotos... hogy igenis, hogy fulladjanak meg, mert már ott a baba. ÉÉÉÉSSSSS?????
Olyan is volt már a Nap alatt, hogy utána házasodtak össze, meg olyan is, hogy nem. De kinek van ehhez köze a két házasulandó vagy nem házasulandó félen kívül???
Én már voltam férjnél, mindjárt 24 éves lévén. Azóta azt hallgatom: miért? Baj volt otthon? Mit szóltak hozzá? Terhes voltál? Még hányszor mész férjhez?
Tapírkáim! Ahányszor akarok! Amúgy nem, elvégre vannak erre előírások, de miért olyan nagy téma ez? Én szerelmes voltam, ő szerelmes volt. Együtt akartunk élni. Ez nem az igeragozási példagyakorlat másodikból, hanem igazság! Ennyi. Nem több. Nem működött, elváltunk. És ha már egyszer olyan fene nagy mázlista vagyok, hogy újra rám talált a szerelem, igen, újra eljön majd a Nap. És néhány családtagom, barátom, akiről tudom, hogy szeret azt mondta: miért ne mehetnél fehérben? Az a TI NAPOTOK! Ha akarod mackóalsó, ha akarod, hófehér uszályos, lovashintós, fúvószenekaros majd pedig mauritiusi, homokbanmezítlábas, édeskettesben lezavart esküvőtök is lesz! És hozzámegyek ahhoz, aki megbecsül, aki szeret, aki elfogad akkor is, ha néha sírógörcsöt kapok a félelemtől, mert meg fognak műteni... És ott fog ülni az ágyam mellett, ha felébredek az altatásból és akkor sem fog elhagyni, ha utána neki kell segítenie felülni és megfőzni a kajámat. Mert SZERET. És nem csak le akart dönteni, mert jól kipakoltam a kirakatba, amim van.
És akkor, aki annyit pattogott a témán, befoghatja a száját, mert befoghatja. Leülhet otthon a macskája mellé, aki támogatja a fene nagy karrierben és megbeszélheti vele a témát. Hogy egyesek hobbija a férjhezmenés. hogy valaki megint nem fér a bőrébe. Na, csak nyugodtan. A szabad gondolkodás mindenkinek szíve joga, már ha van szíve és érez vele... A jog, meg ugye jog. Azzal nincs vita.
