Arra a következtetésre jutottam, hogy mielőtt a papa nekiáll meccset nézni, meg én bemennék MKB-meccsen tutulni; meg mielőtt kinyírna a gyilkos ebédem; gyorsan megírom a megírandót.
A gyilkos ebéd ma valóban gyilkos volt. Legalábbis a magamfajtának: túrós tészta sok tejföllel, szalonnával és kristálycukorral.
Na ja. A tészta nem jó, mert mostanság a hasam nem szívleli a liszttartalmú cuccokat. Időnként ránk jön a játék a tejtermékekkel... A szalonna még egészséges bélésű embernek sem biztos, hogy jót tesz, főleg koleszterinügyileg; a kristálycukorról már ne is tegyünk említést. Ezek után megsúghatná, hogy még egyáltalán mit ehetek...
És nem ér röhögni, én mindig így ettem. Szeretem a szalonnát, de az édes túrót is. Probléma megoldva.
Tehát bízok benne, hogy túlélem a mai napot, és nem murdálok meg egy finom kajától, amiről azt sem tudtam, hogy ennyire szeretem, elvégre hús nincs benne... Na, mindegy. Ha kinyúvadok, a síromra kérem a következő feliratot:
Halálát mértéktelensége okozta.
Nekem semmiből nincs elég. Se csoki, se csipsz, se sülthús, se új kedvenc zeneszám (aznap minimum ötször meghallgatom, mikor felfedezem, de volt ez már 15 is...), se film (Pearl Harbor 6-7-8-9?? Fogadom 4, Magic Mike 4,...). Néha elcsodálkozom azon, hogy monogám az alapbeállításom. És ki találta ki azt a baromságot, hogy egy gyümölcsjoghurt ilyen kicsi pohárban legyen????
Apropó joghurt. Tegnapelőtt este felkeveredtem valami rettentő fontos google-kutatás folyamán az egyik női oldalra. Vesztemre megláttam pár szemrevaló cikket. És ott ragadtam Percenként fogadtam meg, hogy ez az utolsó terméktesztelés, amit elolvasok, nem bírtam x-elni.
Epresjoghurt-teszt, instantkakaó-teszt (nem szeretem, de a majdani gyerekem tuti fogja és akkor nem árt tudni), márkás csoki koppintások tesztje, popcorn-tesztek...
Aznap este richtig, hogy már nem volt itthon joghurt, meg semmiféle csokoládészármazék sem. Háromszor végigjártam a lakást, de sehol semmi. Ha találok egy tortabevonót? Jó! Ha valami őskorból véletlen polcról lezuhanás folytán elfelejtett csokit, bármit?
De semmi. Sehol. Ne máááár....
Hoppá! De van mikrós popcorn...
Volt. 10 percig, míg be nem faltuk szinkronban papával, és utána még jobban kívántam a csokit. Menthetetlen.
Mi lenne, ha másról olvasnék? Maradtam az oldalon, de marha létemre még mindig a konyhaszekción és böngésztem tovább.
Melyik a jó ananász? Hogyan hámozzuk? Miért egészséges? Mert gyümölcs, bmeg.
Nem jó, hát most már folyik a nyálam az ananászért és még konzerv sincs itthon. Húzzunk innen.
A marha részei. A sertés részei. Feldolgozásuk. Ez fontos! Képezzük tovább magunkat konyhaművészeti szakon, fél 12 magasságában.
A karaj és a tarja felirat nyomán beindult a nyálelválasztásom és azonnal lejjebb görgettem.
A malac körméből pálinkát isznak. Pfujj! Először elképzeltem, hogy a megszállott pálinkás Józsi bá nem tud már több gyümölcsöt és lévén a Bendegúz az ólban is magyar, legyen belőle is pálinka... Aztán leesett, hogy csak abból isszák. Hát így sem érzem jobban magam. Pfujj!
Lejjebb görget.
Alap késeléstechnika. MIVAN????
Ja, alap késtechnika. Az más. Meghülyültem. Eljött a piros 'x' ideje. Van valami, amiről ha olvasok, nem kívánom meg. Olvassunk hát az edzésről :D
Két oldalig jutottam, majd miután a karok fel helyett farok fel-t láttam, becsuktam a gépet. Totálisan megzakkantam. Jobb lenne a világnak, ha felkeresnék egy szakembert. Azt hiszem tudna gondolkodni az esetemen. Kicsi, szőke és mikor kibont egy késkészletet, ami ezer éve a szekrény aljában van érintetlenül (de mégis életlen késekkel szaggatjuk a kenyeret), fura gondolatai támadnak...
*****
Papa ekkor lép ki a fürdőből, frissen, borotválkozva, a tőlem kapott Beckham: Instinct arcszesztől illatozva és megáll az ajtófélfánál.
- Na, mit csinálsz?
- Hát nézegetem az új késeket. Ezekkel hallod, már ki lehetne nyírni valakit.
- Micsoda gondolataid vannak neked... Kit akarsz megölni?
- Senkit. Most épp. De jó kis kések. Hmm, nem, az nem az én műfajom. Múltkor Csopakon, mikor vettük azt a bőrös szalonnát, tudod.
- Aha.
- Hát meg akartam szurkálni, hogy nem tudom miért, úgy éreztem, attól finomabb lesz. Nem ment. Tudod milyen kurva nehéz az? Dühömben elkezdtem erőből belevagdosni a kést. A nagyot. P kijött a zajra és megkérdezte, hogy mit művelek. Mondtam, hogy késelem a disznót, és hogy rájöttem, hogy ez milyen nehéz. A gyilkosság nem lehet könnyű dolog. Ő meg visszakérdezett, hogy ugye nem haragszom rá és félve pillantott a marokra fogott késre. Mondtam, hogy nem.
- Hmm, érdekes.
- Az. Maradok a mérgezésnél... Az könnyebb.
*****
Mielőtt bárki elkönyvelne pszichopataként, nem vagyok az. Csak túl sok volt az Anita Blake, meg a rendőrségi könyvek bújása. Meg a híradó. Amit, ha véletlenül megnézek, két óráig ad okot dühöngeni.
Azok az egetrengető baromságok. "Nem az alvó beteg kötelessége a közeledés a kiérkező ügyeletes orvos felé". Még jó, hogy nem. Ezt egy hír kapcsán mondták, mikor a doki nem vizsgálta meg a beteget, aki aludt. Megkérte a rokonokat, hogy hívják ki, ha felébredt. Azok meg állítólag nem hívták és később baj lett...
"A jog megelőlegezi a nemi erőszakot és így már nemi szervek érintkezése nélkül is erről beszélhetünk". Jól van, de hülyébben nem lehet fogalmazni? Bizalmat előlegezek, meg talán lóvét is, de nemi erőszakot???
ezért is utálom a híradót. Odajutottam a gondolataimmal, hogy szerintem a híradóban bemondott rémségek egymást generálják. Még tippeket is adnak, mert "az elkövetőt nehéz volt kézrekeríteni, mert azt a módszert választotta a rabláshoz, hogy... "
Mindennap van szén-monoxid mérgezés, másnaponta egy az a ribi nem jött vissza hozzám ezért elvágtam a torkát - gyilkosság. Heti kettő bakrablás vagy újabban ékszerlopás úgy, hogy felkapjuk a kirakott tálcát az üzletben és megpattanunk...
Vezetni még mindig csak a jogsi megszerzéséig tudnak a népek és utána rögtön napi 3 koccanás, hétfő reggel minimum 2 halálos kimenetelű baleset...
A hírek végén bűbáj-üzemmódban közlik, hogy mellesleg született egy háromfejű tapír Kirgizisztánban, és lejjebb megy a benzin ára ötforinttal. Arról nem esik szó, hogy az elmúlt 10 napban 30-cal emelték.
Jó' van!
És lehet műveletlen parasztozni, meg érdektelenezni, de a lényeget tudom. Csak nem megyek szembe a tragédiákkal direkt, hogy utána szép estét kívánjanak és elsoroljanak 3 rémes filmet, amiből kettő ismétlés, egy meg olyan szar, hogy port.hu-n sem lehet lenyomozni.
Tudom, amit tudok és elvagyok. Így tovább élek 10 évvel és írhatok tovább itt.
Láttátok az újításokat? Az újoncoknak vagy egy "Olvastad már menü" és lesz még pár hasonló remélhetőleg a mai napon. Én csináltam. Egyedül. Na nem, hanem az egyik Bloggerinakollegina segedelmével, de lényeg, hogy sikerült. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem látom mind a 8 alárendelt menüt, de úgyis addig bűvölöm, míg úgy lesz, ahogy én akarom...
És a hó sem fog esni, mert nem akarom. Teregetés közben kinéztem az ablakon: szállingózott, aminek rég nem kéne. Fel-le libegtek a kis hópihék. Mesebeli hóesés volt. Már pont mosolyodtam volna el, mikor eszembe jutott, hogy március van, ne essen a hó! Jó, február van, de akkor is. Elég a télből nekem.
És elég belőlem is mára.
Megyek és bűvölöm tovább a vezérlőpultot és remélhetőleg vagy összeomlasztom az eddig felépített várat, vagy egy véletlen mozdulattal törlöm az egészet és tuti nem lesz visszakérdés, hogy 'Biztosan törölni kívánja: Suz'n világa?'
