Pár napja motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ha már úgyis itthon fulladozom a betegségtől, meg kéne piszkálni a Lidi nénit, akarom mondani a blogot.
Eredeti elképzelésem délutánra az volt, hogy írok egy nagy posztot az én őskövület Barátosnémról, M.-ről, de ha már olyan régi úgyis, kibír még egy napot és inkább farigcsálom az oldalamat design ügyileg... Szeretlek, Csajszi ;)
Nekifeszültem hát a témáknak, majd a megfelelő kiválasztása után menüket és kiírásokat szerkesztgettem.
Ezidáig. Hát pont lefáradtam. Mire a drága Wordpress teszi amit a főnök mondd, hát szerencse, hogy festem a hajam, mert tuti fullosan megőszülnék alatta.
Lett egy képtár, fent menüben, lehet bogarászni a jobbnál-jobb, kívánatosnál kívánatosabb (csakis kajákra gondolok) képek között és lehet böngészni a jobboldali sávban könyv, idézet, és egyéb témakörökben.
Lényeg a lényeg, elkészült!
Várom a véleményeket, a hozzászólásokat, lehet fikázni, fricskázni, lájkolni és osztogatni, sírni és ríni, nyafogni és hisztizni (csak ma éjfélig!); de azt mondani, hogy vissza a régit, szigorúan tilos. Miért? Egyrészt a változatosság gyönyörködtet, másrészt szerintem egész pofás lett a művem, harmadrészt pedig akinek hét anyja van, majd az visszafabrikálja a régi rendszert, de én biztos, hogy nem... :D
Holnap jövök a dínós poszttal :)
Szép álmokat!
A Suz'n
