Hú, ez ritka mozgalmas - és abszolúte nem pihentető fajta - vasárnap délelőtt volt.
Huss, el is szállt és már a délutánt tapossuk, ami valljuk be őszintén kínkeserves tutulásra adna okot, ha nem tudnám, hogy se holnap, se holnapután nem lesz se suli, se mentőzés, se egyéb kötelező jellegű elfoglaltság, sőt egész héten azt csinálok, amit csak akarok.
A drága iskolavezetés nagyságos asszonya úgy döntött ugyanis, hogy engedélyez nekünk kemény három nap pihenést, ami a hétvégékkel összeadva máris kilenc teljes nap. Nem rossz, nem rossz - de lehetne mondjuk huszonnyolc is... Azt persze ne felejtsük el hozzátenni, hogy úgy megyünk vissza, hogy írhatunk egy modulzárót szepszis-antiszepszis című tárgyból... Hurrá - mindjárt besírok
A mai nap meg semmi olyannal nem telt el (eddig), ami illene a vasárnaphoz.
Portörlés, mosogatás, porszívózás, suvickolás és tűzhely tisztogatás - és előtte egy reggeli paradicsom nélkül. Ez a botrány, nem Hollywood. Vajkrémes kenyér paradicsom nélkül. Nyüssz.
A legviccesebb az egészben pedig az, hogy mindez még jól is esett. Azt hiszem, a botrány címkét erre a részre kéne ragasztani, hiszen még a mosogatás is tetszett. Agybaj, főleg, hogy miközben az olajfoltokat vakarásztam, azon járt az eszem, hogy blogírás után akár olvasgathatnám valamelyik jegyzetemet is, kórtanból, vagy anatómiából; de végül rábeszéltem magam a még pénteken beszerzett Cosmopolitan-re.
Elvégre pénteken már cselekedtem dicséretes dolgokat: kimentünk a gulyadombra, kimentem aikido edzésre, mint lassan állandó fotós; és miközben a fiúk kemény csatákat vívtak, én leültem a padra, némi kaja (mert utána piknikezés volt a terv) mellé és párhuzamosan olvasni kezdtem a Belgyógyászati ápolástant, illetve az Én vagyok a móri mészáros? -t.
Ezek után pedig úgy gondolnám, jogosan lóghatok vasárnap, és csinálhatok kedvem szerint semmit, úgyis előfordulhat, hogy hasznosság kerekedik belőle.
[caption id="attachment_1618" align="aligncenter" width="610"]
Komolyan? Egy labda? Sülthúsból? Nekem?! - Talán majd holnap...[/caption]
