Ha mindent le akarnék írni, ami a legutóbbi bejegyzés óta történt, asszem itt őszülnék meg.Tehát ezt meg sem kísérelem: gyors összefoglaló, aztán jöhet a legfrissebb. Felkészültél?

Először is, ennek a blogolásnak az a nagy előnye, hogy nem hagy ezt-azt elfelejteni, amit lehet hogy simán ürítene a memóriád, ha nem olvasnád újra el, amiket idefirkálsz...Én is meglepődtem azon, amiket itt találtam, hiszen nem ma volt egyik sem. hogy a hugi 11 éves? hát kérem, a kislány lassan 16. 3 év és férjhez is mehetne akár, mint én anno. Apropó: azért nem töröltem az esküvős meez-t, mert ez a múltam, hozzám tartozik és ennyi. Igaz az esküvői fotókat kikaptam innen, de az mégis más. egy régi-régi spice girls számot szeretnék idézni: If you wanna be my future, forget my past. Tehát ha a jövőm akarsz lenni, felejtsd el a múltamat. Tudom én magam is, hogy ez nem így működik, de van benne igazság. Igen, férjnél voltam, és igen, 21 évesen el vagyok válva és egyedül vagyok, mint az ujjam. Nem itt fogom kiteregetni, hogy miért történt így, de annyit kijelenthetek, hogy nem vagyok az a hopszférjhezmegyekhopsznemműködikhopszelisváltam-leányzó, mégha manapság ez olyan egyszerű és olyan "trendi (?)" is....

Elváltam, mert valami nagyon megváltozott és ennyi. Nem vagyok köteles magyarázkodni mindenkinek, akinek meg mégis, annak el is mondtam. de azt hiszem nem helyesen fejezem ki magam. Senkinek nem vagyok köteles magyarázkodni, akinek meg el akarom mesélni, megteszem. Na így kerek.

Na akkor mik is történnek....

Olvasom a Szeretetkönyvet Müller Pétertől és próbálom megérteni, hogy honnan tudja??? Valamit tud, amit csak úgy tudok kifejezni, hogy "pont így érzek, de nem tudtam volna elmondani..." És döngenek bennem a kérdések, mint méhkasban azok az átok zümik, akiktől úgy félek... Miért van így? És biztos hogy így van? Múltkor szegény papát fárasztottam a hülyeségeimmel, mikor a nagy érzelmi káoszt próbáltam elűzni. Ő azt mondta, hogy két dologban higgyek: magamban és Istenben. Na persze, ez így csodás, de mégse értem én ....

Isten. Rendben. És Isten mindig jót akar és azért alakítja a dolgainkat úgy ahogy. De itt pattanik a kétely és a kérdés: és azok a szerelmesek (jó, nyálas példa, de ez van) akiket elszakítanak egymástól, és soha nem lehetnek boldogok, és magányosan vagy épp valaki olyan mellett élik le az életüket, akit soha sem szerettek...? Vagy az anyák, akik elveszítik a gyermeküket? Vagy sorolhatnám.... itt hol az igazság?? erre fűzhetném tovább úgy, hogy az azért van, mert van még a régi életükből egy bűn, és ez arra a büntetés. De ez ugye már az indiai tanokhoz tartozik.... Lényeg a lényeg, próbálom megérteni a világot és hiába csűröm-csavarom az általam ismert vallásokat és világnézeteket, nem jutok dűlőre... ejj, és akkor így mi alapján döntsek? Nem lenne semmi gond, ha csak élni kéne, de nem csak azt kell, hanem dönteni is. Nagy dolgokról. És nekem nem megy. Mert egyik nézet szerint így helyes. másik szerint úgy.

Akkor most mi is van?? Hozok egy példát megint. Isten segít, mindig jól alakítja a dolgokat. Bízzunk benne, minden oké lesz. De mi a helyzet a tézissel, ami szerint mi alakítjuk a Sorsunkat, azaz meg van írva előre és alakítható... vagy meg van írva és ha fejre állsz se változik.... Nos? ha csak ezt a 2-3 lehetőséget mérlegeljük, máris bonyolult, hát még ha mindet számba vesszük.... Én tehát nem tudom. Nem bírom egy nézet mellett elhatárolni magam, mert mi van, ha nem aszerint játszuk eme játékot, és akkor máris borul minden? bár ezt most leírtam, okosabb nem lettem, de talán más is elgondolkodik ezen és megosztja velem a véleményét... háthaaa...

És most ebben a nagy eszmefuttatásban úgy elfáradtam, hogy nem is bírom tovább. De legalább a pletykaéheseket vissza tudom vonzani ide. Legközelebb.