Teamániás vagyok. és ezt sokan nem értik. Tea csak tíz fok alatt, illetve nyáron maximum jéggel.
Miért?
A teaivás nem az időjárástól, hanem sokkal inkább a tea szeretetétől függ. Ezért van aztán az, hogy tegnap még dögségben és ma fagyban pláne képes vagyok forró teát iszogatni...
Ha az idős bácsi a buszmegállóban nem hívja fel rá a figyelmemet, hogy meleg árad ki az üzlet ajtaján és oda kellene állnom, tán be is fagy a seggem a kis spagettipántosnak is csak eltúlzott jóindulattal nevezhető felsőmben. Tegnap rimánkodtam a lehűlésért, de megfagyni tán mégsem szeretnék, elvégre oroszl'n vagyok, vagy mi a búsbánatos kutya füle. A reggeli idő a napsütéses, huszonháromfokos, szellős vonatkozásban pont jó lenne, de épp szakad az eső és tombol a szél. Döntésképtelen a vedör, úgy érzem.
A nap tanulsága:
megéri reggel kicsípni magunkat és még akkor is úgy mosolyogni mindenkire, mintha ő lenne életünk szerelme, pedig hát foglalt az ember lánya, mint buszon az ülés a piacnapos nyanyainvázió idején.
Megkapom az ilyen füleseket, hogy hol van meleg; szebb húst kapok a hentesnél, előreengednek a boltban, mert nekem huszonnégy termék helyett csak 23 van a kosaramban és így tovább.
Hogy is volt a mama mondása??? Addig használd ki a szőkeséged, míg fiatal vagy!
